Mi lenne a megoldás?

Uramjézus. Eszedbe sem jutott rendezned az erőviszonyokat, illetve konszenzusra jutni a férjeddel, már az első gyerek után (mondjuk az előtt lett volna a leginkább célravezető)? Hiszen azt írod akkor is pokollá tették az életeteket.

Most komolyan, erre neked az a megoldásod, hogy teherbe esel a másodikkal is? ha nem lenne elég baj, még meg is duplázod? Hiába osztja ki az urad, ha nem éri el a célját vele, akkor olyan, mintha semmit sem tenne, ilyen esetekben egy emberként össze kellene zárnotok és vitás kérdésekben anyós felé nincs apelláta, régen tudná már hol a helye.

Most akkor erre mi hasznosat lehet írni, de tényleg?

Mondhatnám, hogy veszett fejsze nyele, mert az, előbb kellett volna gondolkodni, de látva a megoldási módszereidet én már csak annyit tudnék tanácsolni, ha megvan a második, gyorsan hozzatok össze egy harmadikat is, hogy akkor majd nagycsaládos anyukaként költözhess vissza anyádék nyakára.

Az, hogy egy tarthatatlan helyzetben te nekiállsz sorban szülni, nem fog helyrehozni semmit, csak eszkalálja az amúgy is elmérgesedett helyzetet. nem is értem, hisz nem arról van szó, hogy ez most alakult így, első gyerek után is fennált a probléma, ami miatt már most rettegsz, hogy ismétlődik, de nem húztok határokat és tartotok házaspárként össze, hanem csak nyelsz és szenvedsz és hősiesen újra szülsz gyorsan egyet.

gratulálok, komolyan, minden rosszindulat nélkül, de mégis hová raktad a józan eszedet? Mert itt már csak maximum a megszoksz, vagy megszöksz esete állhat már fent és két kicsivel lényegesen nehezebb, ergo majd tűrsz és szépen töntremész idegileg.

Beszélj a férjeddel és légy határozott, először nektek kell gatyába rázni a dolgaitokat, aztán ha eddig nem sikerült, nem tudom mész-e még valamire, de mégis, ilyen problémamegoldási technikával, amid van, mit lehetne még javasolni? Anyukát meg nem finoman kell leállítani, hanem közölni vele, hogy nem kérsz kíséretet, meg hagyja a fiadat békén, vagy ezentúl ritkítjátok a találkozást. Most komolyan, az agyadra megy, de minden este átsétáltok csakazértis? Mi a fene bajod van neked? Tátot szájjal, önként a fa*zerdőbe??? Már megbocsáss, nyilván nem szép ilyet írni egy várandós nőnek, de na...

Ott szurod el, hogy finomkodsz. Ugy leorditanam a fejet, hogy hazaig szalad!

A masik: mar most kozold a ferjeddel, hogy a szulest kovetoen egy honapig be ne tegye a labat hozzatok, mert kulonben a korhazbol egyenesen a szuleid hazaba viszed a gyerekeidet!!!

Anyosod nem normalis!

Jah es meg egy kerdes: mi az ordognek mentek hozzajuk MINDEN ESTE?

Jobb otlet nincs setara?

Anyósod túlfélti a gyereket. Mi az én szüleimnél laktunk. Szintén túlféltették a lányunkat. Nekünk ráment a házasságunk, csak szólok. 1.5 éves volt a lányom, mikor elváltak útjaink.

Én mondtam, hogy nem lehet velük együtt élni hosszú távon, meg is lett az eredménye. Nekünk önállóságot sem hagytak, totál beleszóltak mindenbe.

Ti nem éltek együtt, mégis túlságosan beleavatkoznak az életetekbe, mintha együtt élnétek, minden pillanatban át tud ugrani. Nem kellene ennyit találkozni. Ott kellene kezdeni. Egyszer meg van húzva a határ, utána már nem lesz neki újdonság. Következetesen le kell építeni. Nem kell arrafelé sétálni. Először csak 1 napot kihagyni... Aztán 2-t, ilyen olyan indokkal. És nem kell hagyni h átszaladgáljon.

Én azóta már újraházasodtam, alap volt, hogy a szüleimnél biztos nem fogunk élni. 20 km-re költöztünk tőlük. Hetente 1-2x átszaladunk mi, vagy ők hozzánk egy órácskára. Tanultak a múltból, semmibe nem szólnak bele. Imádják az unokát, és örülnek, hogy milyen önálló nagylány lett.

Még nekem kell tanácsot kérni a kertben, mert abba se szólnak bele, pedig nekünk újdonság, és elkelne a jótanácsok. :D

Szóval formálhatóak. :)

Anno a szüleim még fiatalok voltak, nehezen engedtek be mást a családba. Most már tapasztaltabbak, bölcsebbek, láttak más családokat, hogy hogyan épülnek fel a szerepek, és látták, hogy más nem szól bele annyit a gyerekek életébe. És ők is lakatot tesznek a szájukra. Sosincs konfliktus azóta. Mindent szépen meg tudunk beszélni. Ha segítséget kérek, válaszolnak, de maguktól nem akarnak meggyőzni már semmiről. A gyerekneveléstől kezdve semmibe nem szólnak bele. Honnan hova jutottunk, nagyon érdekes. De anyósod is tanítható. Csak meg kell húzni a határokat még szülés előtt, minél gyorsabban. Kicsit duzzog, de aztán rájön, hogy neki is könnyebb így. Vagy el kell költözni. Férjed is gondolja át jobban, hogy a házasságotok, a családi béke a fontosabb, vagy az a rohadt ház.

6-ossal nagyon egyetértek!

"Esténként atszoktunk sétálni a családdal"

Ez azt jelenti, hogy szinte minden este????

Egy olyan emberhez, akivel problémád van? Házhoz mész a pofonért???

Férjed meg ne úgy videochateljen, hogy ott eszik a gyerek mellette. Menjen be a szobába, legalább titeket sem zavar közben, a gyerek figyelmét se vonja el.

Nem mehetsz egyedül a városba, mindenhová kísér az anyósod? Miért, honnan tudja mikor és hová mész? Miért kell ilyen szinten mindenbe beleavatni?

Nagyon sokat tehetnél te magad is, hogy ne másszon anyósod ennyire bele az életetekbe.

És az, hogy hazaköltözöl a szüleidhez, az a legrosszabb megoldás. Magad is mondod, hogy a férjed melletted áll. Az anyósodat TE nem tudod/akarod leállítani, távol tartani az életedből.