Hogyan rendezhetném ezt a dolgot az anyósom és köztem?

Az anyósom egy szuperhős, de tényleg. 3 gyereket egyedül nevelt fel, főz, mos takarít... De vannak hibái.

Többször adósságot csinált (mindig mi segítjük ki a férjemmel és néhányszor oké, de nekünk is sakkozni kell a költségekkel és sokszor megvárja, míg beüt a krach, szóval annyira még tervezni se lehet).

Van egy unokája, a lánya háztartásbeli. A kislányt állandóan édességgel tömi, mondván, ritkábln találkoznak és egy nagyszülő nyugodtan kényeztetheti az unokát. Engem ez nagyon idegesít, mert a gyerek úszik a cukorban. Ráadásul a kislányt egyfolytában cibálják, öltöztetik, nem engedik a mászókára, nem engedik szaladgálni, sikítoznak, hogy jaj, kimelegszik, elesik...

Próbálok maximális tiszteletet tanúsítani, például mindig elmondom, hogy most tudunk adni pénzt, de azon az áron, hogy pl. ki kellene fizetnem ezt-azt, de csak jövő hónapban fogom tudni, kérek mindenkit, hogy ha költ, erre figyeljen...

Vagy játszom csendben a kislánnyal, nenlm sikítozok a feje felett és akkor nem pörög, nem esik le, nem melegszik ki...

Most születik meg a közös gyerekünk és már tudom, hogy anyósom sokmindenen kiborul. De én nem szeretnén percenként öltöztetni a gyereket, szeretném, ha kiegyensúlyozottan étkezne és fel merne mászni a mászókára, stb

Sajnos mostanában nem mindenhez tudok már jó képet vágni, ezért azt hiszik, nem szeretem az anyósomat. De egyszerűen csak nagyobb távolságot szeretnék tartani, mert akármit csinálok, a gyerek meg fog fázni, el fog esni, piszkos lesz... Ez a dolga, gyerek... akkor is megfázik, ha ezen siránkozom, mert melyik gyerek nem fázik meg.

De a sikítozás, kibeszélés, pláne a férjemnek (jaj, drágám, nem igaz, hogy ez a lány nem ad még egy pulóvert a gyerekre), nem kell.

Oké, hogy első gyerek, de úgy érzem, tudok róla felelősen gondoskodni...

Ti hogyan viselkednétek? Mit tennétek?