Mit tehetek olyan helyzetben, ha a barátom rokona rühell?

A barátom családja:

Anyósnak ez már a második házassága, az elsőből született egy fia, akit Lacinak hívnak. A jelenlegi házasságának gyümölcse a párom, Marci. A két testvér közötti korkülönbség 7 év. Tudni kell a családról, hogy a problémákat nem igen szeretik, sajnos nem is szokták megbeszélni. Az apósom úgy van vele, ő pénzt hoz a házhoz, a többi feladat az asszonyé. Meg hát ugye férfi, na. :) Marci állítása szerint sosem volt Laci hátrányosan megkülönböztetve azért, mert nem apósomtól van. Én viszont biztos forrásból tudom, hogy a nagyobbik fiú nem túl kedves dolgokat mondott a páromra a háta mögött... példának okáért olyanokat, hogy "Marci otthon a kiskirály...", "ki van nyalva a s*gge". Tudom, hogy ezek nem a világ legsúlyosabb szavai, de szerintem ez a féltékenység (?) abból fakad, hogy Lacinak nem apósom a vér szerinti apukája. Rólam azt mondta, hogy hülye p*csa vagyok, de próbálom nem felvenni, mivel még soha nem ült le beszélgetni velem...

Akik utálnak:

Laciról mindig is úgy gondoltam, hogy nem szeret engem. Tudom, hogy visszahúzódó, nem túl bőbeszédű pasi, de érzi az ember, ha nem látják szívesen. Erre az egészre rátett egy lapáttal az, hogy 1 éve előkerült Laci régi barátnője, Andi. Korábban 8 évig együtt voltak, eljegyzés is történt, együtt is laktak. Andi megcsalta Lacit. Nem tudom, miért, senki nem avatott be a részletekbe, nem is bánom nagyon. :) Amit viszont tudok, az az, hogy anyósom rühelli ezt a nőt. Egyrészt mert nagyon sokáig Laci pénzén élt, sőt él még most is, nem dolgozik, nem is igazán keresi a munkát. Nyilván attól sem szerette meg jobban az anyósom, hogy fájdalmat okozott a fiának... Próbál nem beleszólni Laci dolgaiba, de látom, hogy nehezére esik. Ha úgy érzem, Laci nem szeret, akkor Andira azt mondanám, hogy gondolkodás nélkül péppé verne. Nem tudom, hogy az bántja-e, hogy engem jobban kedvel az anyós, vagy csak simán ennyire nem talál szimpatikusnak. Mindenesetre leplezhetné néha az undorát. :) Őszintén szólva nem ismerem, így nem is ítélkezhetnék felette, de felháborodással töltenek el az olyan nők, mint ő... Egy szutykos nyelvvizsga választja el attól, hogy meglegyen a diplomája, és nem képes letenni!!! Gondolkodás nélkül angolozna vele Marci is, én is. Kb. 10 év van közte és köztem, de meg merem kockáztatni, hogy kétszer annyit dolgoztam már, mint ő, pedig én még mindig suliba járok. Nem értem, miért lekezelő velem... én örülnék, ha jóban lennék, de ránézek, és elmegy az életkedvem, komolyan! :D

Ami zavar:

Családi, ünnepi alkalmakkor ugye együtt van mindenki. Én nem is tudnék máshol lenni, nekem Marci a családom, ugyanis szüleim nincsenek, intézetben nőttem fel. De nem is ez a lényeg, hanem hogy olyankor eszméletlen kínos az egész szituáció!!! Mennék én máshova, de egyrészt nem tudok, másrészt őszintén szólva nem akarok. Ezeket ki kell bírni? Úgy kezelnek a minket (Marcit és engem), mintha porbafingók lennénk még mindig, nem egy fiatal pár, akik együtt élnek. Azt különösen nem szeretem, mikor Andi gyerekként tekint Marcira. 2-3-4-4 hetente hazajárunk a szülőkhöz, sokszor ugye ők is ott vannak, és az a halálom, mikor kimennék pisilni este, de nem bírok, mert ki tudja, mit csinálnak a másik szobában (át kell mennem Laci szobáján, hogy kijussak a fürdőbe).

Amit még hozzáfűznék:

Nem azt akartam az egészből kihozni, hogy ők rosszak, mi meg jók vagyunk. Például becsülöm Lacit a munkájáért, nagyon jó szakmája van, érti is a dolgát, jól is keres. Csupán arról van szó, hogy én hosszú távra tervezek a barátommal, és nem tudom, hogy tehetném kellemesebbé az együtt töltött napokat. Mit tanácsoltok? Hogy közeledjek Andi felé?