Szerintetek egy normalis anyos mennyire aldoz a menye segiteseert az idejebol, energiajabol? Vagy ez inkabb csak a lanyat illeti?

Gondolom viszonytól is függ. A saját lányával nyilván jobban megtalálja a hangot, ahol jól érzed magad, arra időt is szívesebben és könnyebben szakítasz.

Pl. anyáméknak én is szívesen segítek, de anyósommal úgy vagyok, hogy menjen a levesbe, eleve náluk úgy bánnak velem, mint egy szellemi fogyatékos szoborral, nem érzem magam jól és úgy se jó semmi, amit csinálok. Szóval nem is töröm magam azért, hogy segítsek, hiába érnék rá.

Ha amúgy ilyen nem áll fenn, akkor arányban kéne lenni szerintem. Attól nagyon ki tudok akadni, mikor a szülők elvárják, hogy a fiatalok áldozzák fel az összes hétvégéjüket, mert jaj nem bírják a kertet, nem bírják ezt, nem bírják azt, segíteni kell nekik, de a ha a fiataloknak egyszer kéne gyerekre vigyázni, akkor már megy a kifogáskeresés. Nem is értem az ilyet. Régen nálunk is az volt, hogy állandóan álljunk rendelkezésre, és AZONNAL ugorjunk ha kell. Mikor meg nekünk kellett volna segítség, akkor mindig csak ígérték és szépen kivárták mire már megoldottuk máshogy aztán akkor felajánlották, hogy akkor ők lesznek olyan jók és segítenek. Köszi, késő. Hát mi is így vagyunk vele már. Nem fogunk a saját kárunkra ugrálni állandóan, hogyha nem kapunk cserébe szart se.

Szerintem ez sok mindentől függ, nincs rá általános szabály.

Nálunk például anyósom többet segít, mint anyukám, bár tény, hogy például ő tíz perc alatt itt van, a szüleim meg 150 km-re élnek. Ez például rengeteget számít.

De a lányának még sokkal többet segít. Viszont neki három gyereke van, meg egy megbízhatatlan, alkoholista férje - így sokkal jobban rászorul a segítségre és nyilván inkább őt kell segíteni.

23, nem mindkettő van. Van, ahol hál istennek normális a viszony, kijönnek, mindenki tudja, hogy hol a határ. Megtalálták az aranyközéputat.

Akik nem találták meg, azoknál meg két lehetőség van: sose megy, és leszarja őket; állandóan ott van és mindent jobban tud.

Ha választani kéne a két rossz helyzet közül, akkor én azt mondom, hogy a kérdező szempontjából a leszarás még mindig jobb. Könnyebb elviselni zavaró dolgokból azt, ami azért zavar, mert nincs ott, mint ami ott van és állandóan bäsztat, mint egy szálka a kezedben, amit nem tudsz kipiszkálni.

:)

25) azért nehezebb, mert életképtelenebb, mint te. Van ilyen nálunk is a családban, én nem irigylem tőle a segítséget, mert csórikám csoda, hogy egyedül tudott terhes lenni. Az anyja, aki már nyugdíjas gyakorlatilag mindig ott van nála, mióta megszületett a gyerek. Mi ahányszor voltunk náluk láttuk is hogyan megy ez náluk.

Szabályosan olyan, hogy rokonom ül a nappaliban a fotelban, a mama meg bekeveri a tápszert, leteszi a lánya elé a dohányzó asztalra, utána kezébe adja a gyereket, miután evett, akkor elveszi, megbüfizteti, elviszi, tisztába teszi, hozza, visszaadja.. Elvan a gyerek, majd elkezd ordítani. 8-10 perc után, adja át a mamának, hogy vállalja már el az altatást, mert nem bírja meg ilyenek. És imádja a gyereket, nem azért csinálja ezt, de olyan szinten az anyjára támaszkodik, hogy hihetetlen.

Komolyan, mintha valami dada lenne nála még a kaját is ő hordja. Hát nem csodálom, hogy úgy tűnik milyen nehéz szegény lánynak, ha mindent az anyja csinál, szerintem az anyja el sem tudja képzelni, hogy mi a frászt kezd, ha magában marad.