Hogy közöljem a férjemmel, hogy szülés után nem szükséges anyósomnak hozzánk költöznie?

Első lányomnál nem laktunk messze anyóséktól. Konkrétan 1 emelet választott el minket, így otthonkába, kényelmes papucsban simán felcammogtak hozzánk.

Amikor megszületett a lányunk, anyukám lejött hozzánk egy hétre. Még a terhességem végén voltam, amikor anyósék kijelentették, hogy a férjemmel találjuk ki, hogy melyik két hetet szeretnénk, ha ők itt lennének?!

Nem értettem, hogy mi az, hogy "itt lennének". Konkrétan majdnem egymás szájában laktunk!

Szóval az első hét anyukámé volt, a második a férjemé és több segítség nem is kellett. Két hét alatt oly annyira belejöttem a dolgokba kezdő anyukaként és oly annyira eltudtam magunkat és a gyermekünket látni, hogy még pihenésre is jutott időm.

Hozzá kell tennem, hogy én szívből gyűlölöm a random látogatást. Legyen az rokon, barát vagy bárki más!

Ez akkor is így volt, amikor 5 hetes volt a lányunk és apósom éjszaka fél 11-kor becsöngetett, mert megakarta nézni a férjem lejárt jogsiját, hogy tényleg lejárt-e!

Én meg egy szál törülközőben, vizes hajjal nyitottam ajtót. Annyira mérges voltam és ideges, hogy mondtam is neki a "magamét". Minden sz@rért megtudták találni a telefont, de ezért nem. Ráadásul, akár rokon, akár nem, nem illik este 9 után zavarni senkit. Főleg nem egy családot! Ha olyan baromi fontos a dolog, akkor telefonon úgyis elérnek 0-24-ig.

Csak 2 évig hallgattam tőlük, hogy 2 hétig itthon malmoztak, hogy mikor szólok nekik! Mondom, EGY EMELET választott el minket !!! Két hét alatt egyszer sem csörögtek rám telefonon, hogy feljönnének unokázni vagy lemegyünk-e mi hozzájuk, stb!

És ez 2 évig így ment! Ha én nem vittem le a lányunkat, akkor nekik eszükbe se jutott volna unokázni.

Most már több száz kilométerre vagyunk tőlük és jelenleg állandóan unokáznának! Mindennap jönnének .. :)

Második lányunknál már szóltam a férjemnek, hogy amíg a kórházban vagyok, addig az anyósom ha szeretne, akkor jöhet vigyázni a nagylányunkra.

Így anyós-após jött is. Egy hétig itt voltak. Majd jött hozzánk anyukám-apukám, ők két hétig voltak nálunk.

Én komolyan fel nem fogom, hogy az anyósoknak ilyenkor mégis mi jár a fejükben, miért gondolják, hogy nekik ide kell ülni az ember nyakára? Azt én értem, hogy unokázna, meg segíteni akar, de basszus, 0-24-ben? Az inkább gond, mint segítség. Meg ez, hogy anyós kijelenti, hogy majd ő... most nem azért, de mi nem egyértelmű azon, hogy egy frissen szült, fáradt, lestrapált, itt-ott még fájdalmakkal küzdő, némileg kiszolgáltatott nő marhára nem az anyósára vágyik egész nap? Szerintem teljesen természetes, hogy egy nő ilyenkor inkább az anyukáját részesíti előnyben, akivel közvetlenebb a viszony (nyilván normális anya-lánya kapcsolat esetén).

Én is épp terhes vagyok első babával, és nagyon szeretem az anyósomat, semmi bajom vele, de annak marhára nem örülnék, ha itt akarna ülni a nyakamon 1-2 hétig nonstop. Nem akarom én kitiltani, tőlem jöhet minden nap akár, de maradjon 1-2 órát, aztán menjen szépen haza. Hadd ne kelljen már még vele is foglalkoznom egész nap. Mondjuk hálistennek az én anyósom nem ilyen erőszakos, és eszébe sincs idejönni napokra vagy hetekre, de ha eszébe jutna, megmondanám finoman, hogy nem kell, köszi. Anyukám a szomszédban lakik, ő úgyis itt lesz, előtte én is lazább vagyok, nem zavar, hogy kicsit leharcolt vagyok, meg nem érzem kellemetlennek, hogy kupi van stb. Anyós előtt ez más, oké, hogy a férj anyukája, és családtag, de a meny számára félig-meddig akkor is idegen. Napi 1-2 órát ki lehet bírni, de nem 0-24-ben.

Kérdező, szerintem is mondd meg nagyon finoman, hogy az első heteket szeretnéd inkább hármasban tölteni, jöhet látogatni nyugodtan, de semmi szükség rá, hogy beköltözzön.

N26

Mikor szülsz?

Ha nyáron, akkor jó indok,h úgyis egész nap félmeztelen leszel és kényelmetlen lenne anyósod előtt:)

Amikor én szültem kánikula volt, a melleim bedagadva, ordítani tudtam volna,ha melltartót kell felvennem. 2 hétig bizony félmeztelen, vagy csak valami nagyon lenge nyári ruhában voltam (gyerek alá tettem egy textilpelust szoptatáskor mielőtt valaki leszólna).

Megertelek. Nalunk kicsit mas a helyzet, az egesz csalad jonni akar. :)

Kulfoldon elunk, nem tudunk addig hazamenni, amig el nem keszul az anyakonyvi kivonat, utlevel es ez honapok kerdese. Mindket szulopar szeretne latni a babat meg a fel eves szulinapja elott. Amit megertek. Hogy hogyan

oldjuk meg, meg nem tudom. Anyukamnak mar elmondtam, hogy az elejen mi szeretnenk egyutt lenni, mint uj kis csalad. Persze tudom, segiteni szeretne es picit babazni...de az a baj, ha jonnek, nem mennek haza par ora utan.

Sot par nap utan sem, mivel nalunk laknanak. Hetekig. En max 2 hetet kepzeltem, szules utan 1 honappal. Utana jonne anyosom, aposom nem akar,azt mondta eleg akkor latnia, ha mi megyunk, addig meg marad a skype.

Anyosom is max 2 hetet maradhatna, bar apos mar kijelentette, hogy anyos 1 honapig itt lesz. Meg vannak hatra tisztazo beszelgetesek. Sajnalom oket, szeretnem, ha kibabazhatnank magukat, de igy is megterhelo lenne nekem a 2-2 het. Raadasul anyos beteg, atalussza a napokat-ejjeleket, ugy kell felkelteni bevetetni vele a gyogyszert. Nem tudom, hogy lesz, de az elso honapbol nem engedek, az a mienk. Lehet, ez az elgondolas sem lesz jo?

De én ezt nem értem,miért olyan nehéz megmondani ?

Én anno megmondtam az én anyámnak és anyósomnak is,hogy köszönöm szépen,nagyon kedves ,hogy felajánlották de nem szeretném. Ennyi ,nem kell tovább ragozni.

Felnőtt ember vagy, nem kell valakinek odaköltöznie,hogy el tudd látni a gyereket. Igen,nem könnyű az elején megszokni az új "programot" ,de simán kibírható .Én nem tartom magam egy energiabombának,vagy hűdefantasztikus anyukának,de semmi gondom nem volt, jó ,mindent lassabban csináltam és nyilván nem álltam neki ablakot pucolni vagy ünnepi menüsort lefőzni fájó sebekkel 2 szoptatás közt .

Nem olvastam el a válaszokat csak a kérdést de nálunk:

Az első babával hazajöttem a kórhátból egy szép keddi napon dél körül... anyós beállított csütörtökön dél körül 5 napra. Idegbajos voltam.

Most 32 hetes vagyok és előre kijelentettem, hogy SENKI de senki nem jöhet ide max napi fél óra és kész. Ezzel anyóst kizártam, mert 160 km-re lakik, Ő nem tud csak átugrani hála égnek.

Én konkrétan megmondtam a páromnak és a párom tesójának is, hogy nem akarom az anyjukat itt látni, a kisbabámmal és a szűk családommal kívánok lenni azokban a napokban. Ha segítség kell itt van anyu a szomszédban.

A férjeddel beszéld meg, hogy kedves tőle hogy segíteni akar, de köszönöd nem kérsz belőle. A babáddal akarsz ismerkedni, szokni egymást, neked rá, a párodra van szükséged és semmiképp anyósodra.

Ha kérdésed felmerül akkor itt van édesanyád, ha meg már eltelik az első 1 hónap akkor majd ti meglátogatjátok a drága mamát...

29 év