Szerintetek maradhat jó a viszonyunk anyóssal vagy ez csak átmeneti?

Az anyósom nehezen fogadott el. Az a baj, hogy nagyon hasonló típusok vagyunk, mindketten temperamentumosak, intézkedőek, határozottak. Ha étterembe megyünk, mindig ugyanazt a kaját választjuk ki (egymástól függetlenül), ugyanazt az italt rendeljük, ugyanazt a hotelt nézzük ki, stb.

Amikor megismertem a férjem, az anyukája aranyos volt velem, bár már akkor hallottam, nehéz elfogadnia, hogy a fiának barátnője lesz.

Anyósommal való vitamentes időszakunknak akkor szakadt vége, amikor elkezdtük az esküvőnket szervezni. Mindenbe beleszólt és mindent máshogy képzelt el, mint én, és győzködte a párom. Ellenem uszította, ez odáig fajult, hogy szakítottunk is egy hónapra. Aztán kibékültünk, és a szülőktől távol új életet kezdtünk, megszerveztük az esküvőt, anyós csak a meghívót kapta meg előtte egy hónappal, amikor már minden le volt szervezve.

Az esküvő után a lagziban kettesben maradtam anyóssal, ahol elmondta, hogy nehezére esett elfogadnia, de mostanra elfogadott, legyünk jóban.

Azóta kedves, bár tartom a távolságot tőle, sokat csalódtam már benne. Szeretném, ha jó viszonyunk lenne.

Babát várok, a kislányom lesz az első unokája, nagyon örül neki. Már kitalálta, hogy jön segíteni szülés előtt is nekem 1 hetet és utána 2 hetet. Messze lakik, ezért arra az időre hozzánk költözik. Félek, hogy konfliktusunk lesz, de a segítségnek örülök.

Szerintetek már rendben lesznek a dolgok, vagy a bajok csak most kezdődnek igazán?