Miért van az, hogy miután az ember összeházasodik a párjával az anyósa teljesen kifordul önmagából? Nálatok is igy van? 28/L

Talán azért, mert amíg a fiacskájával nem tudtad elvetetni magad, addig kedves voltál hozzá és ő is így állt hozzád.

Most, hogy megfogtad a pasit, már nincs szükséged az anyósra, rögtön primitív és hülye lett.

Én hálás voltam az anyósomnak, hogy világra hozta a férjemet és haláláig (38 év) nagyon jó, szeretetteljes kapcsolatunk volt. Igaz, hogy nem laktunk együtt, csak a szomszéd utcában.

Kérdésedre válaszolva nálunk nincs így. Kellő szeretettel, figyelemmel és némi intelligenciával nálatok is javulhat a helyzet, DE ketten kelletek hozzá!

Négyesnek nagyon igaza van. KETTŐ ember intelligenciája kell hozzá.

Kérdező, ha te is így állsz hozzá, mint most, mindig háború lesz.

Érdekes, anyósomnak 4 fia van, mivel mindegyik legalább egyszer elvált, már a tizedik menyét fogyasztja, de még egyikkel sem sikerült emberi viszonyt kialakítani. Egészen biztos mindenki hibás ebben, csak ő nem. :)

A válásunk alatt én is örömmel konstatáltam, hogy többé nem lesz az anyósom. :)

Velem konkrétan az volt a baja, hogy a legkisebb fiát "elraboltam". Már akkor is láttam rajta, hogy sokszor féltékeny, mikor még csak udvarolt. Amikor ölelgetett vagy megcsókolt, egyből jött oda, mint a darázs, és kitalált valamit, csak együtt ne legyünk egy légtérben.

Aztán az esküvő után azért lettem én a gonosz, mert amíg a fia otthon lakott, az utolsó fillérig hazaadta a fizetését. Ez az én megjelenésemmel is már borult, elvégre mert rám havi 1-2 ezer forintot költeni, (néha meghívott egy kólára, vagy együtt fizettük a mozit, vagy közösen elmentünk kirándulni, tehát szó nincs arról, hogy lehúztam és mindent ő fizet!)

Ez a jó világ természetesen megszűnt azzal, hogy összeköltöztünk, és már nem akarta őket támogatni ő sem. Ami jogos véleményem szerint, elvégre a három bátyja sem adott haza soha egy fillért sem, akkor tőle ne várják, hogy majd ő fogja őket pénzelni. Vagy mindenki, vagy senki. (Egyébként meg nem kéne apósnak minden nap a kocsmában ülni, meg nem kéne elszívni naponta 4 doboz cigit kettejüknek, és nem lennének anyagi gondjaik....)

Nem is erőlködtem egy idő után, hogy jó legyen a kapcsolat, láttam, hogy felesleges. Aztán beszélgettem a leendő sógornőkkel, ők is megerősítették, hogy fejre állhatok, akkor se lesz ebből jó viszony.

Egyikükkel azért nem állt szóba, mert lány unokát szült. Erre mit lehet mondani?

Mondjuk az tény, hogy nem egyik napról a másikra bolondult meg az esküvő után, előre borítékolni lehetett, hogy nem lesz jó a kapcsolatunk.

Szerencsére már a a volt férjem új nőjét boldogítja, akinek érdekes módon állandóan velem pedálozik, hogy bezzeg én ezt is tudtam, azt is. (Főzni pl.)

:D De ez már nem az én gondom. :)

Nagy szakirodalma van a témának, utánaolvashatsz.

Nagyrészt a féltékenység, vetélkedés, a hibás kötődés az okai.

Sajnos tipikus eset. A rossz hír, hogy te nem tudod őt megváltoztatni, sem az ő hozzáállását, ezeken csak ő változtathat. Amit megtehetsz, hogy te változtatsz a hozzáállásodon. Nem veszel mindent a lelkedre, de nem hagyod, hogy bántson. A durva kritikákat visszautasítod, és tudomásul veszed, hogy ezeknek nincs igazságtartalmuk, csak őt minősítik.

Milyen a férjed hozzáállása? Ezen is sok múlik. Ha ő kiáll melletted, nincs nagy baj, de ha csak az anyját védi az nem jó jel a házasságotokra nézve.

Kitartás! Olvass és készülj fel a helyzetekre. Idővel változhat. Az én anyósom mindig akkor volt enyhébb, ha bajban volt. Akkor mindig jó voltam. Én már csak sajnálom őt.