Miért alapítanak családot manapság az emberek, ha tudják, hogy a gyerek nagy valószínűséggel külföldre megy dolgozni/élni?

Azért a családalapításba a legtöbb ember szerintem nem úgy vág bele, hogy azon rugózik, hogy el fog menni külföldre a még meg sem született gyereke. Egyébként ez közel sem biztos. Ha meg elmegy, régebben elvihették háborúba (mondjuk most is), meghalhatott, ami sokkal rosszabb, mint a külföldi munka. Aztán ott voltak a betegségek, amik szerintem arányaiban több embert vittek el, mint ahányan ma külföldre mennek. Igaz, több volt a gyerek és kevesebbet szántak egy gyerek felnevelésére.

Viszont a család boldogulása érdekében sokkal inkább egymásra voltak utalva és már a gyerekek is dolgoztak, amit tudtak, a válás pedig gazdasági csőd (lett volna). Most meg a gyerek elmehet külföldre és ha elég pénzt keres hozzá, akkor az idősgondozás fizikai részét ki tudja váltani pénzzel... amíg talál itthon valakit, aki hajlandó ezt a piszkos, fizikailag és érzelmileg megterhelő munkát végezni azért a pénzért. Ami az érzelmi részét illeti: valószínűleg mindkét félnek megterhelő. Sok szülő azzal vigasztalja magát, hogy neki rossz, de talán a gyerekének jobb lesz így. De nem hiszem, hogy a többség ezen aggódik, amikor gyereket szeretne.

Nem értem, mi köze annak, hoyg hol fog élni felnnötként egy gyerek ahhoz, hogy a szülei vállalnak gyereket????

Egy normális ember nem azért akar gyerekeket, hogy az élete végéig a szülökkel lakjon, akinek ilyen elképzelése van, az igen beteges személyiség.

A gyerek esetében az a normális, ha 18-25 éves kor körül önállósodik, leválik a szülökröl és a saját életét éli. Ahoyg a szülöknél is ez lenne a természetes, legyen saját életük akkor is, ha nincs ott a gyerek.