Mire gondolsz, ha meghallod: nagymama, nagypapa, dédimama, dédipapa?

öreg öszhaju néni, mint a mama, szeretett teljes az unokák iránt, imádja öket. Okos megfontolt, minden gyerek kedvence pedig a nagypapáról.

apukám aki már nagypapa és az én nagypapám is ilyen volt. a nagyijaim meg mind gondoskodó öregek, akik elkényeztetik palacsintával az unokákat, és dédunokákat.

1000 km-re élek a családtol és 83 éves a nagyim, mindig vár, pedig a dédunokák, ott laknak a közelben, és szinte mindenap megy egy dédunoka, az unokatesóímmal. de mindig olyan szomorú mikor vissza indulunk.

Nagymama: még mind a két nagymamám él, hála istennek, nagyon szeretem őket, és mikor csak tudok megyek hozzájuk. Anyu és apu egy kisvárosban él velük,szóval akkor mennek hozzájuk amikor csak akarnak. Nem is tudom elképzelni milyen az ha valakinek nincs nagymamija!! Mindig jó meleg van náluk a kiskályhából , és finomakat sütnek, és muskátli van az ablakba., cica a tűzhely előtt :):):)

Apai nagypapám szegénykém pont egy éve halt meg rákban, borzasztó sokat szenvedett szegény, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá! Anyukám apukáját nem ismertem, anyu 14 éves volt, mikor meghalt szegény.Egy dédimamimat ismertem, ő sokat jött értem óvodába. Nagyon egyszerű asszony volt, két gyereket nevelt fel, férj nélkül, mert a dédipapa a háboróból hazajövet meg is halt, kb két évet tudtak csak együtt élni. Dédi felnőtt koromban halt meg, élesen emlékszem rá. Egyszer mikor elszöktem az óvodából, nagyon nagyon sírt, és mikor megkerültem, kb két óra múlva, még másnap is zokogott.Hatalmas szerencse, ha van az embernek nagyszülője, pláne ha dédije, sokszor csak ámulok bámulok, hogy a gyerek úgy összeveszik anyjával apjával, hogy évekig nem beszélnek, vagy talán soha többé, így fosztja meg a gyerekét a nagymamától, azt pedig az unokától.