Miért mindenki tőlem várja a többet?
A családom is és az ismerőseim is 80%-ban ilyenek. Nulla kezdeményezés, csak azt várják, hogy én és a párom kezdeményezzünk mindenben. Ők nem hívnak sehova, nem érdeklődnek felőlünk, ha mégis felhívnak, csak azt várják, hogy mi kocsikázzunk el órákat hozzájuk.
Anyám: kb egy hónapban kétszer hív fel, jönni sosem jön hozzánk, tehát csak mi megyünk hozzájuk. Még a saját születésnapomon is nekem kell hozzájuk 2 órát elkocsikázni, mert még a feköszöntésemhez is lekéretnek. Ha nem megyek, még ő sértődik meg, hogy "nem érdekel a családom".
Apám: még ennyi sem, 5 éve költöztem el, azalatt 2x nem hívott fel. Ha otthon vagyok, akkor is maximum pár bunkó odaszólása van. Persze haragszik rám, mert szerinte én nem vagyok elég kedves és odaadó gyereke. Szerinte miattam hűvös a kapcsolat.
Húgom: dettó mint apám. Sosem keres, évek alatt sem soha. Rendszeresen a városban jár, ahol élek, de sosem szól. A párja testvéréék is itt élnek, hozzájuk kb havi szinten járnak. És még neki áll feljebb, mikor azt ecseteli, a párja testvéréék szívesen fogadják, mi meg szerinte nem (bár sosem próbálta...).
Anyós, após: sosem jönnek hozzánk, ha hazamegyünk, akkor sem sokat foglalkoznak velünk.
Egyébként ők mindannyian folyton kritizálnak is minket, egyrészt amiért nem járunk gyakrabban haza (nem is értem, miért kellene), másrészt meg azért, mert anyagilag sokkal jobban állunk, és nem tetszik nekik az életmódunk.
Sógor: ő néha keresi a páromat, de engem sosem
Sógornő (sógor párja): ő a legbunkóbb, kb még hozzánk szólnia is mintha fájna. A legelejétől ilyen velünk.
Keresztszülők, nagynénik-nagybácsik, unokatestvérek: mindannyian azt várják, hogy mi keressük őket és mi is menjünk hozzájuk. Mióta meghaltak a nagyszülők, családi összejövetelek már nincsenek, ők meg nem keresnek minket. Kb meg vannak sértődve, hogy mi miért nem futunk utánuk, míg őket kb az sem érdekli, hogy élünk-e. A szüleinkkel tartják a kapcsolatot, de oda minket sosem hívnak. Van unokatestvér, akivel egy városban élünk 3 éve, mi azóta kétszer is kerestük őket, ők egyszer sem.
Régi barátok: kb csak akkor találkozunk, ha mi odamegyünk hozzájuk. Ha ők a városunkban járnak, sosem szólnak. Azt várják, hogy mi utazgassunk 1-2 órákat, különben nincs találkozás. 3 találkozásból 3-szor mi megyünk, ők meg csak facebookon írogatnak.
Néhány magyar mellett egyedül a külföldi ismerősök azok, akik hajlandóak tenni a kapcsolatért és ők is energiát hajlandóak áldozni értünk. Nem csak tőlünk várják, hogy minden időt, energiát és pénzt mi áldozzunk be, ők meg talán kinyitják az ajtót nekünk vagy nem. Onnan kapunk néha kedves gesztusokat. De van pl bérmakeresztszülő, aki ha hazajön külföldről, szinte lecsesz engem, én miért nem keresem őt, miközben ő sem keres. Milyen szokás ez? Hogy én lecseszek másokat, hogy ők miért nem futnak utánam, míg én évekig nem keresem őket? Miért tőlünk várja szinte mindenki, hogy mi tegyünk bele többet a kapcsolatainkba?
Másnak is ilyenek az ismerősei? Itt mindenki a másiktól várja, hogy cselekedjen, kocsikázzon, szervezzen?
válasza:Szelektáld az ilyen embereket. Nem tetszik ahogy viselkednek amikor találkozol velük? Mondd meg nekik hogy bunkók, gondolkodjanak el, és kétszer annyi ideig ne beszélj velük. Először két hétig ignoráld, ha nem változik akkor egy hónap, két hónap, fél év, stb...
Ha igy folytatódna sokáig, akkor te egyike lennél azoknak a megkeseredett embereknek, akik benzinnel gyújtják fel a családjukat, te sem akarod ezt, nem?
válasza:Ilyenkor járj valóban náluk, és baszd be az ablakát egy féltéglával, utána meg kutyaszarral. Egy üzenetet is felirhatsz az ajtajára a saját fekáliáddal, hogy ott jártál.
Komolyra forditva a szót, egy megoldás van, ami egyszerűbb mint hinnéd.
Azokkal az emberekkel akik ezt megérdemlik légy a legönzőbb, leggerinctelenebb ember, aki csak lenni tudsz.
Kerüld amennyire lehet, és ha találkoztok és számonkér, akkor hordj össze minden hazugságot, de úgy, hogy élvezd is, kinosan feltűnő legyen. Igérj meg neki MINDENT- havonta fogod látogatni, tortával állitasz majd be. Persze évekig majd rá se nézel, ha meg ir, nem válaszolsz. Találkoztok egyszercsak ujra? Semmi baj, mondd hogy meghalt a kutyád, elköltöztél, nem volt internet: tehát a legbalfaszabb kifogás, ami az eszedbe jut. Igy a leghülyébb ember is lekopik egy idő után
válasza:Hozzá vannak szokva. Nálunk is ez volt, mindig mi mentünk mi sose mondtunk nevet. Nálam az tette be a kaput, hogy ha mentünk haza egy-egy családtaghoz, akkor az összes környéken élő rokon elvárta, hogy hozzájuk is menjünk. Mondjuk volt 2 napunk és akkor elvárta 8 család, az eredeti úticélunk 15 km-es sugarú körében, hogy hozzájuk is menjünk. Ha nem mentünk vérig voltak sértve. Aztán néha estek ki csontvázak a szekrényből, hogy meséltek valamit és akkor mondom: igeeen? Ott volt dolgod, mi onnan tíz kilométerre lakunk és nem ugrottál be? - Hát izé mizé. Akkor úgy voltam vele, hogy anyátokat, én meg töröm magam, loholok végig mindenkin stb. ők meg életükben egyszer jöttek el, mert mindig közbejön valami, mikor meg amúgy is erre jön azt se mondja fapapucs? Azóta nem szólunk, ha megyünk arra. Lecsökkentettük a látogatási számot 2-3 családra. Azokkal kölcsönösen megy a kapcsolattartás. Így még gyakrabban is megyünk, mert nem tiszta stressz és rohanás az egész, hogy mindenkihez el kell jutni, ne legyen sértődés.
Bennem nagyon sok dolog átértékelődött, de komolyan. Rájöttem, hogy én folyton kaparok, rohanok, ha szólnak, ami a kezemben van eldobom, sietek, mindent lemondok stb. Ezt meg értem alig teszik meg. Akkor én minek erőltessem? Nem szívatom én magam.
válasza:
válasza:Figyelj, ha minden barátod ilyen, akkor lehet veled van a baj :D Ne hidd azt, hogy nem függ tőled is, hogy milyen emberek vesznek téged körbe. Ha papucs vagy, akkor nem lehet mit csinálni.
Amúgy meg vannak olyan emberek, akik kifejezetten nem kezdeményeznek találkozót stb... (még mindig csak barátokról beszélek) a miatt, mert nagyon introvertáltak.
De hidd el, hogy senki sem fogja kitalálni, hogy beállít hozzátok, és ezt már a családtagjaidra is értem. Értsd meg, hogy a hívatlan látogatás bunkóság. És az is, ha magadat hívatod meg... Hívd őket meg, és jönnek, ha akarnak. Ha meg ennyire nem tetszenek a barátaid, akkor miért nem szortírozod őket? :D Na, ezért vagy papucs, mint említettem.
A családtagjaival meg nem mindenki tartja állandóan a kapcsolatot, meg esik, hogy nem kíváncsiak egymásra túlságosan, te is jobban járnál, ha ezt megértenéd, és inkább elfogadnád, mint hogy hisztizz.
Ha meg lebasznak, miért nem keresed őket, jobban járnál, ha a szemükbe mondanád, hogy ők sem téged, mint hogy itt rimánkodsz...
válasza:Szüleiddel, tesoddal nyíltan és teljesen őszintén beszelj erről, hogy mit érzel, hogy rosszul esik, hogy mindig te nyitsz felejuk. Ebbol lehetnek sertodesek v ilyesmi, de ha tényleg ez van amit leirtal, be kell, hogy lássák, igazad van es ha fontos nekik, h jo legyen a kapcsolat, fognak valtoztatni.. Lehet docogosen es kis lepesben, de lesz változás.
Parod családjával + sogorekkal nem tudsz mit tenni,azt irod, h nem foglalkoznak veletek. Talán jobb is igy, nincs bonyodalom. Gondolom a ti kapcsolatotok is olyan, mint a miénk a párom szuleivel: tudjuk, hogy vannak, de megvan koztunk a 10 lépés távolság. Ezt el kell fogadni, akkorsem fog változni, ha megszakadsz es ez NEM a te hibad!
Minden kapcsolatban 2 fél kell, hogy tegyen (barátság, parkapcs, testveri kapcs, stb stb)
A tobbi tavoli rokon es "barátok" meg szora sem érdemesek. Fel se kell venni, amit mondanak, úgysem kötelező talalkozni veluk. Mindig arra gondolj, hogy semmi okuk kerdore vonni, mivel ok sem kerestek es nem vagytok olyan közeli kapcsolatban egymassal, hogy részükről ez jogos legyen. Ezt ok is tudják jol, hidd el.. Erre mondják : legjobb védekezés a támadás. Szóval ehhez merten allj hozzajuk.
válasza:Aki a tahóbukon éli az életét, az azt gondolja, hogy ő a világ közepe, így eszében sincs másokra figyelni.
Na, az ilyeneket le kell sz@rni.
Amúgy, szerintem nyugodtan borítsd rájuk a bilit.Tehát, ha kérdőre vonnak, hogy miért nem mentek, akkor mondd csak meg, hogy most nektek illene jönni, mert ez így korrekt.
Az ember a családját is megválogathatja barátai mellett bár nem árt észnél maradni, mert egy kutya az nem családtag, hanem egy állat;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!