Mihez kezdjek anyámmal?

"Ha nem szülsz gyereket, akkor senki sem fogja rád nyitni az ajtót"

Ja, tényleg...

#3 válaszával nem értek egyet. Nagyim mindig ezt mondogatta anyának, ha apával vita volt. 28 év házasság után, egy hónapja adták be a válást...

Kedves kérdező, szerintem beszéld ezt meg a pároddal. Nem neked kell tenni azért, hogy az anyós ne legyen egyedül szilveszterre, és 2 éves gyereket ilyen hosszú időre egyedül elengedni szerintem sem okos ötlet. Kb 4-5 éves kortól engedném el a gyerekeket 1-2 éjszakára. Ilyen hosszú időre csak akkor ha már iskolásak.

Esetleg kompromisszum lehet, ha nálatok van karácsony után 1-2 napot, és akkor ki tudja magát unokázni? Vagy ez nem megoldható?

a kérdés az az, hogy miként kezelje a saját anyjának az érzelmi zsarolást.

merthogy a kérése - úgy tűnik - nem teljesíthető.

A Mama féltékenynek tűnik. Maradj kedves, de határozott.

Azért anyósodékhoz viszitek a gyerekeket, mert ők közelebb laknak, és kora reggel értük tudtok menni.

Köszönöd a felajánlást (hogy elvinné őket), de egyelőre sehol nem, hagyod ott a gyerekeket több napra.Talán majd pár év múlva.(Nehogy azt mondd, hogy jövőre!!!)

Örülsz, hogy ő nálatok lesz karácsonykor. De szilveszterezni a barátaitokkal fogtok, és a gyereket a másik nagyszülőhöz viszitek.

És így tovább, ugyanazt ismételgeted, vagy variálod a mondatokat, az már rajtad múlik. De ne kezd érvelni, ne emeld fel a hangodat, akkor se, ha ő ezt provokálná.

Érzelmi zsarolásnak nem szabad soha semmilyen körülmények között engedni.

Ugyanis, ha az érzelmi zsaroló könnyen rászokhat ezekre a "manőverekre", ha tudja, hogy ezzel a taktikával célt ér.

Lehet most csak azt éri el, hogy nála legyenek az unokák, aztán fél év, vagy egy év múlva már nagyobb "tételben" fog játszani, és olyan dolgokat akar majd tőled, ami teljesen tönkre tehet lelkileg.

Szüleim ilyenek voltak, és sokáig engedtem nekik, aztán próbáltam nem tudomást venni róluk, mert még diák voltam. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor jelentősen változott a helyzet, hiszen nálunk mindig az volt az érzelmi zsarolás, hogy az egyik öngyilkossággal, a másik elköltözéssel fenyegetőzött. Akkor már tudtam, hogy ha be is következne valamelyik nem kerülök utcára, mert van munkám, és abból fent tudom tartani magam.

Az anyám miután kidobta az apámat balszerencsémre "hasonló" kaliberű embert talált maga mellé. Az is mindig azzal zsarolta, hogy ő elköltözik, ha valami nem úgy volt, ahogy akarta. Egyszer nem sikerült ez a dolog, így nekem szólt, hogy menjek be a szobába. Gondolom azt gondolta, hogy majd én könyörögni fogok neki, mert ugye velem nagyon kekeckedni nem mert. Közölte, hogy ő elköszön, mert hazaköltözik. Én csak annyit válaszoltam rá: "Rendben, jól van. Jó utat." Köpni, nyelni nem tudott, kitágultak a pupillái, mint aki felszívott két csík kokaint. Egy órán át nyomkodta a telefonját, utána kipakolt úgy, hogy senki nem szólt hozzá.