Miért tudok gördülékenyen, kötetlenül beszélgetni egy sráccal, ha haverként tekintek rá, és miért nem tudok néha meg sem szólalni ha már többet érzek, tetszik?

Mert mikor tetszik valaki, a jobbik formádat igyekszel hozni, már-már kínosan precízen és folyton azon agyalsz, hogy minden jó legyen, kedves legyél, stb. Egy barátnál nincs ez a megfelelési kényszer és nem frusztrál, hogy tetszeni akarsz. Főleg, ha még valamelyeset titkolni is kell,hogy ő tetszik neked.. Ez már csak ilyen :)