A mai világban ha egy 20-23 éves nem tud otthon lenni szülő miatt és nincs hova mennie.. hajléktalan lesz? (nincs pénze albérletre)

Úgy gondolom, hogy a II. világháború után a mainál sokkal rosszabb lakáshelyzet volt.

Hogy én mit tennék a mai fiatalok helyében?

Ha kistelepülésen próbál meg megélni valagogy - ott a lakhatási költségek az elvándorlás miatt nyilván jóval alacsonyabbak az átlagnál. (Ezzel kapcsolatos tippem: ha olyan nagyváros 30-50 km-es közelében próbálsz boldgulni, ahol lakható tanyák vannak: alapíts barátaiddal-családoddal- stb. kommunát: Kivesztek egy házat, együtt kifűtitek, fenntartjátok, és együtt jártopk be a közeli városba dolgozni kocsival.

Ha nagyváros-lakó vagy: ez a kommuna-jelleg ott is érvényesülhet. Vegyél ki barátaiddal/ismerőseiddel/fiatal családtagjaiddal egy albit közösen. Ha jól együttműködsz a kapcsolataidban, ez egy win-win szitu lehet.

Keress rá a munkásszállás ajánlatokra. Meglepően jó lehetőségeket találhatsz, 2-3 fő/szoba kategóriától. Pár hónapra/évre megéri, addig egynesbe jöhetsz.

Tehát se dolgozni nem akarsz, se a szüleidhez alkalmazkodni.

Igen, az ilyen emberekből előbb-utóbb hajléktalan lesz.

21-23 éves gyerek már, szakképzett, jó esetben érettségi + szakma is van akár vagy csak az egyik.

Lehet menni külföldre munkásszállóba ha közvetitővel kimész, bár itthon is vannak szobák 40-45eFt ért pl Egerben ami megyeszékhely.

Ha egy gyárba elmész dolgozni havi 240-280 között meg kéne h keresd a pénzt onnan meg könnyebb talpra állni, persze mindenhez akarás kell a sirás helyett.