A családotokban létezik ilyen 50 feletti ember?
Számomra döbbenetes anyám viselkedése,és felfogása a párkapcsolatról.
Több,mint 30 évet leéltek apámmal,de szerintem senki nem élt volna vele pár évnél tovább.
Szerinte egy párkapcsolatban...
-Mindig egymáson kell lógni
-Tudni kell,hogy a másik hol van,mit csinál,állandóan
-Apám mindig több pénzt keresett,de szerinte neki ahhoz joga van,sőt természetes,hogy egy nő kevesebbet keres.
-Apám fizetése sokáig az ő számlájára ment
-Elvárja,hogy szeressék,de nincs egy kedves szava a másikhoz.
-Ha nem az van,amit ő szeretne megsértődik.
-Állandóan féltékeny,nem képes elfogadni,hogy megöregedett,és apám mondjuk megnézi a fiatalabb nőket(Itt nem arra gondolok,hogy előtte,hanem mondjuk a telefonjában turkál,hogy miket nézeget a neten).
A családunkban van még 1-2 hasonló női rokon,de férfiak is akadnak,akik hasonlóan ilyen féltékeny,a másikra rátelepedő magatartást mutatnak,és ők megerősítik egymást abban,hogy egy párkapcsolatban ez a normális,ez a birtokló,irányító viselkedés.
válasza:Anyád nárcisztikus, hogy megüti a diagnosztikai mércét, az más kérdés. Apád nem macsó alkat, valószínűleg sosem tudott nőért harcolni, hanem anyád tudat alatt vagy tudatosan kiválasztotta, mert őt a kedve szerint irányíthatja.
"De pont ezért,akkor miért féltékeny anyám,mire?" Nem féltékeny, hanem féltékenységet mutat, mert ezzel tartja sakkban a vele élő hímet (nem férfit), akiben így félelmet, megfelelési kényszert tart fenn.
"De nyilván ennyi idősen már ez nem opció." A magára adó, kellően fitt és kellően pénzes 50-es pasi talál 10-20 évvvel fiatalabb partnert. Apád, mivel hagyja ezt az állapotot, még ha pénzügyileg az is, pszichikailag, macsóságban nem az a nagyságrend.
Apád ebben a házasságban éli le életét. A maximum az lehet, hogy elválik, és egyedül marad, de ez valószínűtlen. Mert akkor anyád előkapja a jópofi énjét, és apád visszatáncol, és kezdődik az egész előlről, amíg apád belsposhad.
A lényeg: te ne hagyd ezt csinálni magaddal és ne csinálj ilyent mással!
Igen,ezt nagyon jól látod.
Apám is így gondolja,így is történt.
Úgy is fogalmazott mindig,hogy "anyátok addig jött utánam,még el nem vettem feleségül".
Na,persze ebben mindketten hibásak,én mondtam neki is,hogy ép eszű ember ilyenbe nem megy bele.
De vele is voltak bajok,és talán belátta,hogy normális nővel úgy sem tudott volna összejönni.
Ő már megbékélt ezzel a helyzettel,csak annyit szeretne,ha békében élhetnének,egymás mellett,ha elmegy a boltba,akkor pl ne kérdezgesse,hogy hová megy,ne vonja kérdőre.
Vagy ha ne adj ég vesz magára valamit,amiért megdolgozott,akkor abból ne legyen balhé.
Mi gyerekek is sajnos eléggé sérültünk ebben a kapcsolatban.
Gondolhatod,milyen példa volt előttünk,egy nagyon rossz példa arra,hogy milyen egy rossz házasság.
Nálam is kialakultak különböző betegségek,szociális fóbia,generalizált szorongás.
Az egész gyerekkorunk erről szólt,hogy veszekedtek,mi meg nem értettük,hogy miért,nyilván gyerekként ez nem fogja fel az ember.
Én is inkább hasonló vagyok,mint apám,hajlamos vagyok alárendelni másoknak magam.
Sajnos a családban úgymond átvettem idővel a közvetítő szerepet közöttük,amikor már idősebb lettem,hiszen én vagyok a legnagyobb gyerek.
De már belefáradtam,és ahogy látom a környezetemben,hogy mennyire máshogyan élnek mások,mennyire szélsőséges eset a miénk,nagyon elszomorít.
válasza:"Ő már megbékélt ezzel a helyzettel" Az jó.
"csak annyit szeretne" Ez reális elvárás. Ezen párterapeuta segíthet. Apádra nem fog hallgatni, mert neki nincs tekintélye. Egyébként az állandó ellenőrzés nem csak a szorongatás jele lehet, hanem a bizonytalanságé is, hogy legbelül a szipirtyó tudja, hogy ezzel a viselkedéssel még ezt a hímet sem érdemli meg.
Nálunk nem ez volt, hanem qwa nagy csönd, és lényegében semmi érdemi érintkezés, amiből jót tanulni lehetett volna.
Kéne valami hatósági szűrés gyermeknemzéshez, hogy kinek szabad, kinek nem.
Igen,sajnos ezek elég mély nyomot hagynak gyerekként.
Sok rossz mintát látnak a gyerekek,aztán feldolgozni ezeket,nem egyszerű.
Nagyon látni,ha valaki sérült szülők gyereke.
Több ilyen van a tágabb családunkban is,ahol több gyerek volt,és már felnőttek,de valamilyen szinten kihatott ez a dolog a saját kapcsolatukra,életükre.
Hogy milyen felnőtt lesz az ilyen emberek gyerekeiből,többnyire a genetikán múlik,mert ugye a környezeti hatások,amik érik azok adottak.
És bizony vannak,akik hasonlóan viszik tovább ezeket a nem normális viselkedésmintákat a saját családjukba.
Sajnos anyámnál is ez volt,a szüleik ahogy éltek,az még ennél is rosszabb volt.Amiket mesélt,ezek után nem csodálom,hogy ennyire sérült.Csak sajnos ő ezeken sosem dolgozott,nem tanult belőlük.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!