Mi a véleményetek a gyermekbántalmazásról?

"Szerintem a szülő hibázik, ha akár egy pofonnak egy fenékreverésnek is el kell csattannia. "

Csak mindeközben elfelejted, hogy a gyerekek is különbözőek, és bizony nem mind ért a szóból. Mert egy 3-5 éves még nem fogja fel, hogy mi és miért rossz neki. Persze megpróbálhatod elmagyarázni, mondhatod neki szépen vagy csúnyán, és ha szerencséd van, szót fogad - de mi van, ha nem? A gyerekek természetében benne van a kíváncsiság, és igenis rá kell őket nevelni arra, hogy van, amit nem szabad megtenni.

Egyáltalán nem vagyok bántalmazáspárti, főleg nem pofonokat illetően, mert engem is sokat vertek, de belátom, hogy ha másképp nem megy, akkor jobb a fenekére verni vagy a kezére csapni. Belehalni nem fog, egy kis ütés nem okoz lelki traumát, viszont megtanulja, hogy ha valamire azt mondom, hogy nem lehet, akkor azt nem lehet.

Nem azért kell az-az egy-két "atyai pofon", mert azt annyira élvezné a szülő, hanem mert gyakran nincs más lehetőség. A gyerek érdekében történik - mert inkább a hátsójára csapok, mintsem magára rántsa a forró levest, míg elfutok a vécére.

Üzenem mindazoknak, akik szerint egy-egy pofon vagy fenékre, kézre csapás belefér, és kell is a gyerekneveléshez, olvassa el az alábbi könyveket:

Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát!

Gary Chapman: Gyerekekre hangolva

Gary Chapman: Kamaszokra hangolva.

Igen sokat lehet ezekből a könyvekből tanulni.

Én magam bántalmazott gyerekként nőttem fel, és neveltem fel testvéreimet alkoholista szüleink mellett. Most pedig egy 8 hónapos tündéri kislány anyukája vagyok. Szóval tapasztalatom aztán bőven van. A gyermekbántalmazásnak pedig minden fajtáját elítélem, és semmi olyan indokot, okot nem tudok mondani, amiért egy gyereket meg kellene ütni, vagy lelkileg bántani. Az nem indok, hogy felnőtt vagyok, erősebb, az van, amit én mondok.

Ha a gyerek nem fogad szót, hiába kérem meg valamire, akkor az nem azt jelenti, hogy rossz, és nosza verjük meg, mert másból úgysem ért. Ilyenkor mindössze annyi történik, hogy a határait feszegeti, mit és mennyit enged meg a szülő, mi lehet a következménye, eredménye annak, hogy nem fogad szót. Illetve az is előfordulhat, hogy a figyelmet akarja magára felhívni, hogy foglalkozzanak vele.

A verésből a gyerek nem fogja megtanulni azt, hogy mit lehet és mit nem, nem fogja megérteni, miért dühös anya vagy apa. Ilyenkor ha nem is azonnal, de mindenképpen le kell ülni vele beszélni, kérdéseket feltenni, miért tette amit tett, mit szeretne. És ŐSZINTÉN, CSENDBEN, KÖZBESZÓLÁS NÉLKÜL végighallgatni.

Visszatérve azonban az eredeti kérdésre. Mindazok, akik bántalmazzák gyermeküket, gyerekként ők maguk is bántalmazott gyerekként nőhettek fel. Nem láttak más alternatívát a gyereknevelésre, mint azt, hogy ütni kell. Vagy észrevétlenül tanulták meg a lelki bántalmazás különböző módjait, és ezt alkalmazzák saját gyermekük nevelése során. Lehet, hogy rájöttek arra, hogy amit tesznek, nem jó, és változtatni akartak saját hozzáállásukon, csak szégyelltek pszichológushoz fordulni. Pedig ez az, amit nem kellene szégyellni.