Mit tegyek, ha egy csődtömeg vagyok, mert képtelennek érzem magam az egyetemhez és ezt az anyám is érezteti velem?
Két idősebb testvérem van, akik kb. zsenik. De tényleg.
A bátyám summa cum laude végezte el az orvosit, utána felvették a doktori iskolába, külföldön is volt ösztöndíjjal. Ma már magánklinikája van.
A nővérem párhuzamosan végezte a jogot és a közgázt, most van két sikeres cége. Mellette mind a kettejüknek van már házastársa, gyereke. Oké, idősebbek nálam, de már akkor is rendben volt az életük, amikor annyi idősek voltak, mint én. Vagyis szerették azt, amit csináltak/tanultak, volt jövőképük.
Aztán itt vagyok én, aki 5 éve járja a jogot és mivel csúsztam, még csak harmadéves vagyok. Nyári szünet van, de most is hallgatom pl. az anyámtól, hogy végezzem már el az egyetemet, nővérem ilyenkor kontráz, hogy "de azért ne rite-vel". Meg hogy már mind a két legjobb barátnőm végzett, nem érzem cikinek, hogy én még egyetemista vagyok?! Ehhez hozzátartozik, hogy a barátnőim azért végeztek már, mert alapképzésre jártak a METU-ra, ami alapból csak 3 év, nem 5, meg nem is egy jogi kar.
Anyukám rengeteget piszkál emiatt, meg folyton hallgatom, hogy ő már nem is 5-öst kér, csak egy "nyomorult elégségest" és hogy végezzem el, aztán benyomnak valahová, nem kérik, hogy az évfolyam top10-ben benne legyek, csak maradjak ezen az évfolyamon most már.
Nekem is rossz ez, főleg hogy egész középiskolában éltanuló voltam, imádtam tanulni, teljesíteni. Itt már attól gyomoridegem van, ha elolvasom a követelményeket egy tárgynál, vagy ha összeírom, mit mikor kell tanulni. Nem is igazán szeretem a jogot, nem érdekel annyira. Ráadásul úgy érzem, hogy lehetetlenség ennyit tanulni, ennyi mindent megjegyezni és ha a vizsgáimmal készen is leszek, a záróvizsgák biztos nem fognak elsőre sikerülni.
Bátyám mondja mindig, mikor kifakadok neki, hogyha ennyire szenvedős, akkor váltsak, tanuljak mást. Mert így sosem fogom elvégezni az egyetemet, vagy ha esetleg mégis, akkor a munkámat fogom utálni, abban nem leszek jó. Valahol igazat adok neki, de amik érdekelnének, azokra az anyám azt mondja, hogy semmik és azokkal nem lehet boldogulni (nagyon vonz a belsőépítészet, valamint az idegen nyelvek miatt az anglisztika, romanisztika).
A másik, hogy itt vagyok 23 évesen és még nem volt igazi, családnak bemutatós párkapcsolatom. Az anyámtól ezt is hallgatom, hogy a nővérem ilyenkor már gyűrűs menyasszony volt, én mikor mutatok már be itthon valakit. Meg hogy már az sem zavarná, ha lányt hozok haza, csak hozzak már valakit... Közben nem vagyok leszbi, egyszerűen nincs szerencsém az ismerkedésnél/párválasztásnál.
Nekem is rossz ez a helyzet, így is a bukások, csúszások miatt az egyetemmel kapcsolatban a béka feneke alatt van az önbizalmam. Főleg hogy egész évben tanulok, szorgalmi időszakban is. Nem járok el kb. soha bulizni. Most pl. egy vizsgámra összeszámolva 2 hónapot készültem, hármast kaptam uv-n. Mások 5-7 napot tanultak és elsőre 4-est, 5-öst kaptak. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez ugyanaz az agy, amivel 16 évesen C1 nyelvvizsgát tettem és amivel az összes érettségimet 90% fölöttire írtam. Sokszor alapvető dolgok nem jutnak eszembe, mikor előtte arról tanultam egész nap.
válasza:
válasza: válasza:Ha nem szereted a jogot (nekem nem sikerült ez eldöntenem a kérdésedből:D), válts, válts, válts. Semmi értelme végigszenvedned a jogot, hogy aztán majd undorra kezdj el jogászként dolgozni, mert ez nagyon nem jó. És ebben a bátyádnak van teljességel igaza. Azt csináldd, amit téged érdekel.
Ha csak az anglisztikát nézem, ha elvégzed és elkezdesz mondjuk magántanárként dolgozni, lesz azért jövedelmed. De a belsőépítészettel sem fogsz éhenhalni.
A párkapcsolati rézsről pedig annyit, hogy ez pont egy olyan dolog, amit nem szabad erőltetni, siettetni. Majd jönni fog. Lehet, hogy holnap, jövő héten vagy 2 év múlva. De nem fogsz egyedül maradni, ettől sem kell félned.
A testvéreim 33 és 31 évesek.
Sikeresek és tényleg rengeteget tanultak, dolgoztak/dolgoznak a mai napig is. De azért a szüleinknek köszönhető a nővérem első cége, valamint a bátyámnak is a magánpraxisa, klinikája. Egyetemi éveik alatt is végig támogatták őket. Mind a hárman ott voltunk már 18-19 évesen autóval, lakással.
Bennem ezért is van bőven rossz érzés, mert mások az évfolyamon dolgoznak még vizsgaidőszakban is és úgy is jól teljesítenek, nekem meg napi 8-10 óra folyamatos tanulás mellett sem megy a fejembe az anyag. Úgy, hogy az egyetemen kívül semmi dolgom, gondom nincsen.
Az az igazság, hogy mindig vegyes érzéseim voltak a joggal, jogi egyetemmel kapcsolatban.
Ugye az anyám gimis koromban nagyon ezt a vonalat erőltette, így végül első helyre a jogot írtam be. De mikor volt a pontszám kihirdetés, nem felhőtlen örömöt éreztem, mikor felvettek, hanem már akkor is ezt a félelmet, ami bennem van, hogy "úristen hogy fogom én elvégezni ezt". De közben pedig én is szeretnék letenni valamit az asztalra, megmutatni, hogy képes vagyok rá... Viszont ennyi kudarc után már nagyon nehéz újra és újra leülni tanulni, főleg hogy körülöttem sokan már az MSc-vel is végeznek és dolgoznak, haladnak az életükkel. Én pedig azt érzem, hogy ugyanott toporgok folyamatosan.
válasza:Egy magánklinikát raktak a harmincvalahány éves battyad segge alá? Tudod, hogy egy maganklinika alsóhangon többszáz millió forint?? Valami nekem a történetben nagyon sántít.
Ti milliárdosok vagytok, ennek ellenére szüleid miért ekkora parasztok? Furcsa…
válasza:A magánklinikás részt én is furcsállom, de ettől függetlenül ne azt csináldd, ami anyádéknak tetszik, hanem azt, ami neked bejön.
Amiket írtál -belsőépítészet, anglisztika, szlavisztika-, azokkal is le lehet tenni valamit az asztralra, mert nem a 8 általános ez már.
válasza:"Képtelen vagyok elhinni, hogy ez ugyanaz az agy, amivel 16 évesen C1 nyelvvizsgát tettem és amivel az összes érettségimet 90% fölöttire írtam."
Előtte ezt írtad: "középiskolában éltanuló voltam, imádtam tanulni, teljesíteni"
A jogról pedig ezt: "Itt már attól gyomoridegem van, ha elolvasom a követelményeket egy tárgynál (...) Nem is igazán szeretem a jogot, nem érdekel annyira."
Egyértelműen nem az agyaddal vagy a képességeiddel van gond, hanem azzal, hogy nem szereted, amit tanulsz. Mielőtt leírtad volna, már sejtettem, hogy igazából nem is te választottad, higy mit tanulj, hanem anyád erőltette.
A bátyádnak igaza van: váltani kell. Azt tanuld, amit szeretsz, mert abban leszel motivált, lelkes, sikeres. Ha keservesen elvégzed a jogot, majd elkezdesz dolgozni egy munkahelyen, amit utálsz, az rengeteg szenvedést fog magával hozni.
Ma már nem nagy ügy, ha az ember átképezi magát. Én harmincon túl voltam, amikor új szakmát kezdtem tanulni, ma abban dolgozom és sokkal jobb, mint amit előtte csináltam.
A belsőépítészet egy nagyon komoly szakma, anglisztikával is jól fogsz boldogulni, ha magántanárként, esetleg tolmácsként/fordítóként el tudsz majd helyezkedni. Anyád el van tévedve, ha azt hiszi, ezek nem piacképes szakmák. Amúgy is nekem a leírás alapján nagyon szűklátókörűnek tűnik: van egy elgondolás a fejében arról, hogy mi a hasznos és azt erőlteti a gyerekeire, fittyet hányva arra, hogy ők mit szeretnének.
Ettől próbálj függetlenedni. Nem kell dr. a neved elé ahhoz, hogy sikeres és boldog lehess. Még párkapcsolat sem feltétlenül kell, de ha szeretnél, akkor sem késtél el vele. Próbálj ne anyád elvárásainak megfelelni, ahnem helyezd előtérbe a sajátjaidat, nézd azt, hogy te mit szeretnél, mi érdekel. A bátyád nem olyan begyöpösödött, mint anyád, ő talán segíteni is fog.
válasza:Gyanítom narancs felhő lengi be a történetet.. Ennek ellenére az egyetlen személy akinek meg kell felelned az te magad vagy. Egy magán klinikát amúgy se tudnál überelni :D szóval én innentől biztos nem törném magam. Ha már nem sok van vissza az egyetemből, próbáld befejezni. Utána még mindig elkezdhetsz egy másik szakot, ami őszintén érdekel.
A párkapcsolatot meg tényleg nem lehet erőltetni.. Tök mindegy kihez vonzódsz, egyszer úgyis jön majd, ha meg nem kit érdekel? Egyedül is lehet boldog az ember. Mellesleg lehet a tesóid se boldogok, menő egyetem, karrier, család.. Valós boldogság ez vagy csak pipák a be vásárló listán? Lehet te leszel a végén az aki igazán jól fogja érezni magát és azt csinálja amit szeretne nem azt amit a szülei elvárnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!