Tudom hogy otthon nem nagyon kedvelnek, de ezt miért kell csinálniuk?

Anyuval, anyu férjével és az ő két fiával élünk együtt. Az egyik fiú 18, a másik 13. Nagyon szeretek sütni, főzni, és gyakran szoktam is otthon úgy mindenkinek főzni. Főleg amúgy én szoktam, mert anyu is meg a férje is dolgoznak, és nem nagyon szoktak főzni. Csomószor van olyan, hogy egy sütit olyan gyorsan megesznek, hogy nekem nem is jut belőle egy falat sem, de mindegy, legalább örülök, hogy finom lett. De amúgy nagyon sokszor nem túl kedvesek velem. Főleg a srácok nem bírnak valamiért. Van hogy kihúzzák a kazánt ha zuhanyozni szeretnék, hogy ne legyen melegvíz, és törülközőben, félig vizesen kelljen elmennem és visszadugni. Vagy pl esetleg a nappaliban az asztalon hagyom a könyvem mert kimegyek a mosdóba vagy valami, és átteszik benne a könyvjelzőt. Vagy többször volt olyan, hogy anyuék rendeltek vacsira kaját, és én fenn voltam a szobámban, meg sem kérdezték, hogy kérek-e, és nekem nem is rendeltek, ezért én ehettem melegszendvicset, vagy ilyesmit, mert semmi nem maradt. Én igyekszem a legkevésbé útban lenni, otthon kb minidig a szobámban vagyok, de valahogy mégis azt érzem, hogy útban vagyok. Anyu is sokszor megdicséri a fiúkat, hogy milyen ügyesen összeporszívóztak, vagy valami ami az ő dolguk, de ha én a saját házimunkámon felül főzök, vagy ilyesmi akkor egy “kösz a vacsit” vagy ilyesmit sem kapok. Vagy pl én vacsora után még mosogatok, ők meg leülnek filmet nézni, amikor kértem őket hogy azt a 10 percet várják meg amíg bepakolok a mosogatógépbe. Meg a nagyobbik fiú szobája mellett van az enyém, és volt mikor itt volt a barátnője, és megkértem, hogy egy picit próbáljanak meg halkabban lenni. Erre ő csak nevetett és mondta hogy nem kell irigykednek. Pedig semmi ilyenről nem volt szó, csak nehéz úgy aludni vagy nyugodtan olvasni, ha a szomszéd szobában üvölt a film, vagy minden egyebet tisztán hallani. Szerintetek tehetek valamit ez ellen? Én annyira igyekszem… 17L