Hogy vegyem rá apát, hogy eladja a mama házát?

A félreértések tisztázása érdekében:

A saját házunkat 2004 óta építjük, azóta csak édesanyám keresetéből élünk. Mi a húgommal még diákok vagyunk, így bár anyagilag egyelőre nem tudunk sokkal hozzájárulni, de a kivitelezésből (gipszkartonozás, szigetelés, festés, stb.) kivesszük a részünket ellenben apával, aki segítségnyújtás helyett inkább megsértődik, mivel mi változtatni szeretnénk (villanyszerelő végzettségű, ehhez képest mindenhol áramjárta vezetékek lógnak ki a falból).

Apa általában délután 2-kor (ha egyáltalán) hazajött és csak este 8-9 körül ment vissza a mamához. Sokszor telefonáltunk oda a mamához és kerestük apát, de nem ritkán előfordult, hogy a nagyszülők már egy napja nem is látták. Ezalatt az idő alatt házasságtörés helyett elmehetett volna dolgozni is, és akkor nem csak kb 35.000ft-ot keresett volna, hanem legalább a minimálbért. 13 évig nem volt rendes munkája, ezalatt édesanyám fizetett neki is mindent, amíg mi iskolába jártunk (általános és középiskola). Még az egyetem alatt is nyaranta járunk diákmunkára és igyekszünk támogatni anyát.

Az örökséget pedig nem magunknak akarjuk, mivel papíron apa is itt él velünk. Csak a házat akarjuk végre befejezni, hogy végre ne mindenkinek a nappaliban kelljen aludnia.

13 évig nem volt képes felelősségteljes családapaként funkcionálni, még csak meg sem próbálta. Most végre lehetősége lenne rá és ezzel ő is jól járna, mivel ha befejezzük a házat, kaphatna egy saját "irodát", ahol nem zavarnánk.

A házunk 18 éve nincs befejezve, de ő 13 éve járt el a mamáék házába azzal a felkiáltással, hogy "nem tudja, meddig élnek még" és vigyázott rájuk. Akkor döntött úgy, hogy nem jár haza, amikor a húgomnál rákot diagnosztizáltak és a kézrátételes, ezotériás gyógyítás helyett a húgom a műtétet választotta, ami apa nézeteivel szembe ment, mivel ő hisz ebben. Innentől elvágólag úgy gondolta, hogy mindenki ellene van, neki nem lehetnek jó gondolatai és a Hihetetlen magazin összeesküvés elméletről szóló cikkei miatt folyamatosan meg van győződve róla, hogy mindenki ártani akar neki.

A neki szánt "lyuk" az ő ötlete volt, a konyhában elkerített magának szekrényekből egy kis sarkot, ahol az íróasztala van és elvonulhat. Ehelyett szeretnék neki valami rendesebb helyet kialakítani, amit magáénak tudhat, ahová teheti az emlékeit és az iratokat.

Anya bolti eladóként dolgozik, kereskedelmi végzettséggel. Abba, hogy miként maradtunk életben a fizetéséből és mennyi mindenről kellett lemondania, miközben folyamatosan kapta a pofonokat az élettől, most nem mennék bele. Legyen elég annyi, hogy a ház felújítására az összeget hárman (anya, húgom és én) adtuk össze. Felújítás alatt nem luxust értek és nem csillivilli, flancos új bútorokat, hanem egy tisztasági festést a penészedő fal ellen és normális szigetelést. Nem gondolom, hogy nyavajgásnak számít kérni, segítséget felajánlani és álmodozni olyan alapvető háztartási kellékekről, ami minden rendes háztartásban az alapfelszerelés részét képezi.

Akármennyire is nem tetszik, 18 éve nélkülözünk. Nélkülözünk saját szobát, kényelmes ágyat, padlóburkolatot, konyhaszekrényt, nyíló garázsajtót, kinti lámpákat, kerítést, stb. Mindez meglenne, ha anno nem lopnak el tőlünk 3 millió forintot az építkezés alatt. Nem voltunk jóideje nyaralni, nem járunk buliba, ünnepre ajándékba rendszeresen azt kapjuk, hogy "ne haragudjatok, most nem volt rá pénz".

Elnézést kérek, hogy amiatt "nyavajgunk" neki, hogy az átlag alatti életszínvonalunkat és a közvetlen környezetünket valahogy jobbá, élhetőbbé tegyük. Majd igyekszem magyar ember módjára elfogadni a rosszat és belefásulva az életbe, kiégve, ölbe tett kézzel várni a csodát, hogy majd csak jobb lesz valahogy.

Mert ha már mi sem akarunk pozitív irányba változtatni, akkor senki sem fog.