Ahol az egyik gyerek kiemelkedő, a másik átlagos vagy átlag alatti, ott hogy kell lennie?

A kérdés, hogy MIBEN kiemelkedő?

Mert a kérdésből kicsit úgy jön le, hogy van egy gyerek, aki valamiben kiemelkedő, a másik meg semmiben. Ez általában nincs így. Valamiben mindenki jó, legfeljebb még nem találta meg azt, amiben ő igazán jó.

Egyébként pedig soha nem dicsérnék csak a kiemelkedő eredményért. Lehet valamit úgy is ügyesen csinálni, hogy a végeredménnyel nem írja be magát a rekordok könyvébe. Attól még látom, hogy igyekszik és látom, hogy fejlődik. Azzal, hogy a kiemelkedő dolgokat dicséred, épp azt éred el, amiről a pszichológiai cikkek írnak: a gyerek mindenben teljesítménykényszert lát majd, sosem tud majd semmit élvezni, és végeredményben egy szorongó felnőtt válik belőle, aki boldogtalan lesz. Inkább tanuljon meg boldognak lenni átlagosabb adottságokkal, mint kiemelkedő teljesítményért futva legyen boldogtalan.

Ha a gyengébb gyerek rendesen megdolgozott a 3-asért, akkor igen, azért is megdicsérem, mert szorgalmasan, az általa lehetö legjobban megcsinálta azt, ami a feladata.

Másrészt ha tanulásban nem feltétlen tökéletes, attól még sok esetben a kézügyessége lehet jó, vagy más valamiben, és egy jó fodrász/vízvezetékszerelö legalább annyit ér, mint egy mérnök, mindkettöre szüksége van az emberiségnek/társadalomnak.

Egyébként normális szülök nem hasonlítgatják a gyerekeket egymáshoz, föleg nem minösítve.

Én ismerek ilyen családot, a nagyobb gyereknek látható eredményei vannak, kitűnő tanuló, jó sportoló, versenyeket nyer, meg jól is néz ki. A kicsi nem volt ilyen szerencsés a genetikai lottóban.

Viszont a szülők baromi értelmesen állnak hozzá a dologhoz. Egyiket sem dicsérik agyon, de a nagyobbnak ugye kijár az elismerés az eredményekért. A kisebbet meg nem tudják az eredményekért dicsérni, mert hát nemigen van neki olyan, szóval máshogy éreztetik vele, hogy ő is fontos. Például ha náluk vagyok, és megcsodálom a nappali sarkában álló cserepes virágot, akkor rögtön mondja, hogy azt Katika (a kisebb gyerek) ajándékozta neki anyák napjára. Vagy múltkor ettem náluk nagyon finom perecet, és el akartam kérni a receptet, jött is a válasz, hogy Katika csinálta, majd Katika elmeséli nekem a receptet.

És ez annyira természetes náluk, hogy nem érzem ezt a büszkélkedést erőltetettnek, nem az van, hogy a kicsit is dicsérjük már meg, különben sérül a kis lelke.

A sheldonos sorozatban megdicsérték az ikertesót, hogy "neked meg gyönyörű a hajad"

Olyat keress, amiben a gyengébbik jó, de valóban. Akkor is, ha apróság, pl szép a füle, keskeny-pisze orra van, telt ajkai, hosszú zongorázó ujjai, vagy ilyesmi. A külsején mindenképp ki tudsz emelni valamit, azt a legkönnyebb, belsőre meg a szociális érzékenységre tudsz rámenni. Nálunk pl én voltam a kiemelkedő-jó magaviseletű, éltanuló, tornából is jó voltam, de nagyon könnyen kifáradtam, a tesóm meg mint a szélvész, folyton szaladt, tele volt energiával. Ő abban volt jó, illetve jó labdaérzéke volt, ami nekem sosem, más sportban voltam jó.

Arra figyelj csak, hogy amit dicsérsz, őszintén gondold! A gyerekemnek van egy barátnője, aki nem olyan ügyes, nem tanul jól, de bámulatos szómemóriája van, annak ellenére, hogy sokszor nem érti, mit is mond, vagy mondjuk elsőre észreveszi, ha valaki rosszul érzi magát, amíg az enyém el van foglalva azzal, hogy ő szerepeljen és legyen a középpont a barátnő felkarolja azt, akire kevesebb fény vetül. Az enyém vékony, ő dundi, de mikor a nagymamája mondja neki, hogy ne egyen már annyit megint, mindig odamondom, hogy bár az enyém is rendesen enne(az enyém nagyon válogatós) végre.

Vagy másik kissrác sem tanul túl jól, de minden helyzetet az előnyére fordít, elképesztő szociális érzéke van, hogyan vágódjon be és hozza ki, hogy a másik a hibás/rossz, ő meg a megmentő/áldozat(ezt mondjuk nem bírom benne, de nagyon lenyűgöz), szoktunk olyanokat mondani, hogy "hogy feltalálja magát", "aztán tudja csavarni a helyzetet", meg hasonlók.

Emeld ki rajta, amiben szerencsés, lesz ilyen, de csak akkor fog működni, ha az igazat mondod. Ha azt mondod ő is okos, nem fog működni, az okosabb levágja, hogy sajnálat. Nagyobb rendet tart a szobájában, nyitottabb, könnyebben beszélget másokkal, jobb a kézügyessége, szerencsésebb valamilyen külső tulajdonsággal, aktívabb, jobb alvó, bármi lehet, csak ne legyen hazugság. Az én szüleim ebben bénák voltak, megpróbálták elhitetni, hogy okos, jól tanul, jól viselkedik, ami nem volt igaz. Felnőttként tudom, hogy aktívabb volt nálam a tesóm, sokkal közvetlenebb volt, mint én, és jó labdaérzéke volt, illetve gátlástalanabb, ami az életben nagyon hasznos, illetve sokkal spórolósabb is volt nálam mindig. Sajnálom, hogy olyan rossz szüleim voltak, hogy sosem fedezték fel az értékeit, gyerekként sem és most, felnőttként sem, pedig erre kellett volna kiélezni az életét, több sikert ért volna el.