Melyik a rosszabb, ha tudod hogy meg fog halni a szeretted ( pl. végstádiumos rákos) vagy ha hirtelen, váratlanul hal meg pl. autóbalesetben?

Ha tudod, hogy meg fog halni és nem tudsz semmit tenni.

Éppen ilyen helyzetben vagyunk, anyukám tele van daganatokkal, nem kezelhetö, nagyon rosszul van, nem akar élni, mi év eleje óta tudjuk, és azóta "várjuk", hogy meghaljon, mert borzasztó nézni, hogy szenved, tudja, hogy nem gyógyítható, számára borzasztó megalázó, hogy semmi emberi méltósága sem maradt, de nem tudunk semmit sem tenni. Ugyanakkor mindenkinek büntudata van, hogy úgy érezzük, neki jobb lenne meghalni, csak teljesen tehetetlenek vagyunk, teljesen felörlödünk ebben a várakozásban.

Apósom pár éve hirtelen meghalt, elöször sokk volt, de az egész család úgy állt hozzá, hogy amíg élt, addig aktív volt, úgy tudott élni, ahogy neki jó volt, nem szenvedett.

Ezt nem tudom megválaszolni.

Mint ahogy az 1# írja, ha hirtelen, akkor nem lehet rá felkészülni, nem lehet tőle elbúcsúzni.

De ha tudod valakiről, hogy hetei, hónapjai vannak hátra, úgy kelsz minden reggel, hogy vajon él e még és úgy fekszel le este, vajon mi lesz másnap, az az időszak is szörnyű, tönkre tesz teljesen.

Én tényleg nem tudnám megmondani, melyik a " jobb " ....

Nem lehet erre válaszolni mert mindkettő rossz, és sajnos meg is kell élni annak aki ebbe van.

Aki tudja mi az hogy egy felnőtt ember leépül, és akkora mint egy gyerek, tisztában van vele mire gondolok, kamasz koromban láttam, mai napig feltudom idézni, de erre nem szabad gondolni.

Autóbaleset nagyapámmal történt meg 24 órán belül, hazament egyik munka befejeztével, leültek együtt az asztalhoz még indulás előtt, estefelé indult, hajnalban valamikor csöngetett két rendőr szakadó esőben, és közölték a tényeket, nagyanyám összeroppant, szerintem akkor öregedett kitudja mennyit, a lányaik(anyu, és a testvére) akkor voltak 23-21 évesek.

80-90es években, ilyen fiatalon sokan azért házasok voltak, és anyagilag is rendben voltak mert saját lakásban laktak, tehát anyunak egyszerre kellett megküzdeni a gyásszal, és a gyerekneveléssel.

Ha hirtelen.

Egy éven belül éltük át mind a kettőt. A hirtelen halált - gondatlan gázolás, és az illetőnek még csak a jogosítványát sem vették el... - hosszú-hosszú évek óta nem tudja feldolgozni a család, magát és egymást hibáztatja mindenki.

A hosszú betegségnél... gyászoltunk, de ha nem is tudatosan, de benne van az emberben, hogy egyszer vége. Azt fel lehet dolgozni. Az ok nélküli, cél nélküli hirtelen halált nem.

Ha hirtelen

(volt mindkettőben részem)