Mit csinálnátok ha kiderülne, hogy a szüleitek valójában nem is a szüleitek?

Ugyan úgy szeretném őket, ahogyan most szeretem. Ha lenne rá lehetőségem, talán megkeresném az igazi szüleim, családom. Csak hogy ne maradjon bennem utána a kérdés , majd évtizedek múlva, hogy mi lett volna ha..

De a helyzeten semmit sem változtatna. Anya ugyan úgy anya lenne, mama is, a testvéreim is 😊

Azt, hogy: 22 év után már nem mindegy? xd

Amúgy anyám gyerekként elhagyott, apám nevelt fel. Felvetettem neki már kíváncsiságból ezt a kérdést még kisebbként. Nem tudom, honnan jött ez, pedig én és apám is kiköpött nagyanyám vagyunk. De érdekes volt. Apám azt mondta, hogy megölné anyámat, ami persze nem történne meg, de ha megtalálja, biztos ordít vele egy sort egyebeket felhozva. Hanem nem változott volna, hogy én a lánya vagyok. Születésemtől kezdve őt tekintem apámnak, az érzés nem változna, ha kiderülne, hogy vér szerint nem vagyok az. Akit szeretek, azt szeretem. Anyám az anyám, de ha kiderülne, hogy nem ő az igazi anyám, nem változtatna semmin. Ebben az esetben, még ha a valódi szerető anya is lett volna, nem volt jelen, számomra nem anya, tehát ugyanott tartanék. Anyámat nem szeretem, de nem is utálom. A létezése sok éve közömbös. Milliószor probáloztam, én, a gyerek. Sokszor próbálkoztam nála és sok lehetőséget is adtam, ha fogalmazhatok így.