Mit gondoltok erről az exes szituról?

Kérdésem a következő: ti mit gondoltok/gondolnátok arról az emberről (nőről), aki veletek beszéli ki a jelenlegi férjét úgy, hogy közben te a férjének az exe vagy? 😅 mivel van közös gyerekem az exemmel így a csajjal beszélek meg dolgokat, viszont mindenféle rossz apának és embernek elhordja (ami igaz is) Ezzel nem is lenne gond, csak mikor mellette azt látom hogy posztolgat a nő a nagy “szerelemről”, de előtte pár órával nekem (AZ EXNŐnek) panaszkodik a saját férjéről, olyankor elgondolkodok… hogy lehet nem is kellene őt sajnálnom? Hiszen nem véletlen hagytam ott én is a gyerekem apját annó. (Bántalmazó kapcsolat) Évekig egyedül neveltem a gyereket. Nem szeretném, hogy szétmenjenek, mert ő az aki tényleg figyel a gyerekemre mikor elviszi az apja láthatásra. Illetve boldog, szeretetteljes és tiszteletre méltó párkapcsolatban élek pár éve, és egyáltalán nem érdekel az exem akit elhagytam (mielőtt valaki azt írná biztos féltékeny vagyok😅😂) Egyszerűen próbálom megérteni a csajt. Sunyiban beszélünk… az exem nem tud róla, mert anno is kiakadt rajta mikor kiderült. Az én párom tudja h beszélek az “utódommal”. Mi mindig mindent megbeszélünk, nincs sunyiskodás. Pont ezért is vagyok bizonytalan a csajjal kapcsolatban mostmár. A párom szerint nem kellene bíznom benne sem, hiszen a saját férje háta mögött ezt csinálja, ne bízzak benne h nekem igazat mond bármiről is. Szerintetek? Traumakötésben van a csajszi a nárci exemmel? Vagy miért csinálja ezt, hogy bizonygat kifele, hiszen én konkrétan olyan dolgokat tudok, amiket más biztos nem mondana el a férje exének. Konkrétan úgy beszélünk mint világi barátnők. De csak velem osztja meg ezeket (szerintem) és meg is kedveltem őt, mert tudom h szereti a gyerekem. Viszont elbizonytalanodok ilyenkor ha ennyire rossz embernek és apának tartja ő is a gyerekem apját, minek van vele, miért nekem beszéli ki és miért bizonygat közben a külvilágnak? Tényleg ne bízzak benne? Nektek mi a véleményetek erről a szituról? Egyébként csak a gyerekről szoktunk elkezdeni beszélni, amiből mindig az következik hogy az apja mit nem csinál jól, teljes egyetértésben vagyunk a csajjal. Nem hergelem ellene, magától átlátja h nem jól döntött. Nekik nincs még közös gyerek. Néha elbizonytalanodik a látottak alapján h akar-e tőle egyáltalán, de aztán meg mindig mintha bízna abban h megváltozik. (Sosem fog) Sajnáljam őt továbbra is és meghallgassam vagy..? Csak számomra olyan furi ez az egész szitu maga, meg annyira szánalmasnak tartom mikor valaki kifele bizonygat, a háta mögött meg elhordja a párját, ráadásul pont nekem 😅 Szóval érdekelnének vélemények erről. Vagy aki volt hasonló helyzetben.