Többgenerációsan vagy külön-külön? Mi lehet az ideális megoldás?

Elnézést, hogy hosszú, próbálok minden infót megadni.

Harmincas fiatalok vagyunk, én is és a testvérem is élettársi kapcsolatban, plusz édesapánk özvegyen, egyedül. Van egy házunk kettőnk nevén a tesómmal. A szomszéd ház apánké. A mi nevünkön lévő ház két lakrészre van osztva, mint egy társasház, apánk háza egy lakrészes. Apánk a nagy ház földszintjén lakik, a tesómék apánk házában, mi a párommal pedig a saját nagyház emeletén. A munka is ideköt bennünket, mert a családi vállalkozás is itt, az egymással szomszédos két ingatlanon helyezkedik el.

Mellette szól a dolognak, hogy praktikus, költséghatékony, a családi vállalkozásban hárman vagyunk, apánk és mi a két testvér. A párjaink nem dolgoznak benne. Mi viszont nem kell, hogy eljárjunk munkahelyre. Kb annyit keresünk meg, amit egy kinti helyen keresnénk, csak itt az megmarad a rezsiken felül, mert a házak rezsijét a vállalkozásból ezen felül ki tudjuk venni. A tesóméknak és nekünk is vannak kutyák. A párom nem szívesen hagyja magukra őket. Így, hogy én itthon dolgozom, így ez nem ügy, mert mindig velem lehetnek. Tesóméknál dettó uez.

Ellene szól a dolognak, hogy az én párom nagyon szeretne külön élni a családtagjaimtól. Ez egy teljesen jogos elvárás, nincs is ezzel baj. Inkább azzal van, hogy sajnos annyit nem keres sem ő sem én, hogy ezt könnyedén keresztülvigyük. Ugyanakkor ez az ötös szimbiózis mindenkinek az agyára megy, egészségtelen, mert örökké mindenki mindenbe "belelát" egy kupacban élünk. Már "idősödő" felnőttek vagyunk ehhez az együttléthez.

A legtöbb gondom azzal van, hogy a párom az, aki a legkevésbé viseli ezt az állapotot. Érhető a részéről is, nem is hibáztatom. Ugyanakkor ha elkölzöznénk, akkor sokkal kisebb ingatlanba tudnánk, sokkal kevesebb pénzből gazdálkodva. Mert pl amíg itt a rezsiket kitermeli a vállalkozás, és a kivett pénz fölött magunk rendelkezünk, egy elköltözés esetén ugyanennyiből még a külön lakóhely fenntartásának és az ide visszajárás költségeit is ki kéne szorítani.

Nehezítő tényező az, hogy hiába próbáltam régebben kiszakadni a családi vállakozásból, nem sikerült. Külön munkát sem tudtam találni vagy sokkal rosszabbat tudtam volna, az egyéni vállalkozásomat meg a válság nyírta ki.

Az ingatlanokon sajnos hitel is van, ráadásul pont olyan szegmensűek, hogy eladni nem nagyon lehetne őket. Mert elméletileg az egy jó dolog lenne, hogy apánk megy a saját kisházába, mi meg a tesómmal eladjuk a nagyot és két kisebbre cseréljük. De végigzongoráztuk több ingatlanossal. Ezeknek a réfi építésű "nagyházaknak" annyira nincs ma áruk, hogy két kisebb nem jönne ki még akkor sem nagyon, ha tehermentes lenne.

Egy erős kezdőrészletre való kp még akadna is, de nem tudom, hogy nem lenne-e önzés a részemről az, hogy a párom kedvéért (persze a magaméért is) erőszakkal kiváljak és a többi családtagra hagyjam a kakit. Úgy közben, hogy rá is szorulok a közös vállalkozásra megélhetésileg.

Férfiként nem célom, hogy úgy tűnjek, mint aki "nyavajog", nem nyavajgok egyszerűen szeretném az életet jól csinálni, de kissé be vagyok szorítva és abban bízok, hogy kívülállók sokkal tárgyilagosabbak a nem érintettség és elfogulatlanság miatt, mint az, aki benne van a dologban. Úgyhogy tényleg kérném, hogy a beszólogatók helyett inkább azok válaszoljanak, akiknek tényleg van használható ötletük, véleményük. Kérdésekre is szívesen válaszolok.