Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tennétek a helyemben?

Mit tennétek a helyemben?

Figyelt kérdés

16 éves vagyok.

Több részből tevődik össze a történet.. próbálom minél érthetőbben leírni.:$:)

Kezdem az elején.

Anyukámmal nagyon rég óta rossza a viszonyunk... engem sose szeretett igazán, mert én édesapám szüleire hasonlítok. Mióta a tesóm megszületett 10 éve, azóta pláne romlott a helyzet... már édesapámmal is megrommlott a házassága. Anya nem csinál semmit itthon , mama főz, mos, takarít helyette... ha dolgozik és ha itthon van akkor is. Nem tudom szavakkal megfogalmazni, hogy milyen ocsmányul beszél velem, apával... és mostmár a hugommal is. De én meg apa kajuk a legtöbbet.:S pl: csak, hogy mindenki értse kb miket mond: G***i kölyök stb

Pedig: 5-ös tanuló vagyok... most mentem át a megye egyik legjobb sulijáb... rengeteg pótolni valóm van... és tanulok rendesen... csak kicsit most nehezebb... egyszerűen nem tudok koncenrálni itthon a tanulásra, mert folyton üvölt valakivel... /azt mondja, hogy ő főz, mos, takarít helyettünk...mi meg nem csinálunk semmit.. pedig ez egyátalán nem igaz.../ rettegek, hogy mikor fog engem leüvölteni...:S

ebből adódik, hogy inkább vagyok a barátoméknál, mert ott sokkal jobban érzem magam, és a tanulás is jobban megy...

tavaly leginkább nálunk voltunk... heti többször is találkoztunk, de most , hogy a barátom (21 éves) dolgozik... ő nem tud jönni (kb 20km-re lakik)... mostanába hétvégente talákozunk és az utóbbi kb 1 hónapba mindig én megyek, hogy legalább akkor ne kelljen itthon lennem... nagyon szeretnék többet lenni vele..akkor biztonságban érzem magam... tudom most mindenki el fog ítélni... de megkérte a kezem és én igent mondtam:$ Szeretnék elmenekülni itthonról...gyűlölöm az anyámat...

barátom apukája multkor mondta, hogy olyan jó mikor ott vagyok... (segítek főzni is stb:D... ) mért nem költözök oda... de apa ennek nem örülne, és nem akarok neki csalódást okozni, de tudom, hogy így nem megy a tanulás...


Már öngyilkos is akartam lenni... csak az tartott vissza,hogy ott van a barátom akit nagyon szeretek.


Ti mit tennétek hasonló szituba?

Apa nem örülne neki ha hétközbe is a barátoméknál lennék... de én itthon nem bírom.:S

kérlek segítsetek...adjatok 5letet... bocsi, hogy ilyen hosszú lett... és zavaros, de közbe is a könnyeimmel küzdök:$:S


2011. jan. 31. 18:56
1 2
 11/15 Tomika90 válasza:
akkor marad a megbeszélős módszer..ha nem megy menj...idővel megfogja érteni hogy miért mentél el, és ha meg is romlik a kapcsolatotok az idővel helyretehető.
2011. febr. 3. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:
nem tudom mit tegyek... nagyon nehéz:S
2011. febr. 3. 20:00
 13/15 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Hasonló helyzetben voltam, anyám alkoholista (apám is, csak ő nem élt velünk). Állandó piszkálás, hogy tűnjek otthonról, menjek férjhez minél előbb, úgyis elrontom az életem, ő (anyám) már előre látja, nehogy tovább tanuljak, mert azt aztán nem fizeti ki, tartsam el magam minél előbb. Ez volt középiskolában. Könyvtárba jártam tanulni meg a barátnőmékhez. Állandóan ott voltam nem is tudom hogy nem rakott ki az anyja. Sajnos nappalira menni nem tudtam, de amint már muszáj volt, el tudtam menni albérletbe amit ki is tudtam fizetni éppen hogy. Elvégeztem az egyetemet munka mellett, jó beosztásban dolgozom, nagyon szép házban élek, van egy klassz férjem, lányom akinek a tanuláshoz minden szükséges feltétele megvan és akikkel szeretjük egymást. Anyám már idős és beteg. Minden hónapban van vele kiadás, mert nem tudja magát eltartani. Egy szem lánya vagyok, ha nem segíteném anyagilag már nem tudom hol lenne. Nagyon hálás és láthatóan kezdi megérteni, hogy egy szülőnek mi a "befektetés" abban, ha a gyereke képes boldogulni az életben. Már nem haragszom rá.

De emlékszem, hogy amíg nehéz helyzetben voltam, mindig ilyen életet képzeltem magamnak amilyenben most élek és ez segített elviselni a dolgokat. Amit nem akartam az, hogy olyan legyek mint anyám, aki 17 évesen férjhez ment egy sokgyerekes szeretet nélküli családból, hogy szabaduljon. Én azért vagyok neki hálás, mert olyan rossz példát mutatott, hogy ha nem ilyen, akkor nem tudom, hogy valaha is rájöttem volna milyen fontos, hogy kitörjek. (Mert nem is kellett volna:)

Csak a tanulás az egyetlen út, nincs semmi más! Ki kell bírd és amint lehet menj el (de ne férjhez:). Vannak lehetőségek, már csak 2 évig vagy kiskorú. Ne feledd, te majd elmész de neki el kell viselnie magát és a szar életét. Addig meg kezdd el anyádat úgy tekinteni, mint akinek beteg a lelke és sajnálni kell. De ez az ő problémája, nem a tiéd, sajnos ezen nem nagyon lehet változtatni.

2011. febr. 4. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
Irtad hogy most csereltel sulit. Nincs a sulinak egy kolija ahova bekoltozhetsz? Es hetvegenkent meg lehetnel a baratodnal?
2011. febr. 4. 17:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

Szia!


Az Utolsó Válaszadó ötlete nagyon tetszik!

2011. febr. 4. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!