Hogy mondják el nekik?

Apám egész pici kora óta tudta, hogy örökbefogadták, nem is volt neki belőle semmi gondja.

Tartotta a kapcsolatot a vér szerinti testvérével is, ezzel sem volt gond soha.

Ő mindig azt mondta, hogy ez így jobb volt neki, mint kamasz korban megtudni, vagy hallani valakitől. Faluban semmi nem marad titokban.

Az utolsó válaszolóval értek egyet. Van két mesekönyv, az egyik a Sehány éves kislány, a másik a Nekem két születésnapom van. Én az utóbbit olvastam, vagy mesélték nekem (gyerekként, szegény édesanyukám csak nézett mikor kiválasztottam a könyvesboltban), és a gyerekek számára is érthetően van benne írnak benne az örökbefogadásról. A kisfiúnak két szülinapját ünneplik, az elsőt, amikor az idegen néni megszülte, a másik mikor hazavitték a kórházból. Van benne egy gyönyörű gondolat: Az a néni a hasában hordott engem, anyukám a szívében.

Én biztos pici korától kezdeném a tények adagolását, nem titkolnám el, szerintem fontos, hogy tudja, ez nem szégyen, és hogy megértse az egész helyzetet. Milyen sokk lenne felnőtt, vagy tinikorában közölni vele? Nem lenne csoda, ha úgy érezné, az egész élete hazugságra épült.

Sziasztok!

Anyukámat egészen kicsinek fogadták örökbe a Mamámék. Nem tudom pontosan mikor mondták el Neki, azt viszont pontosan tudom, hogy 5-6 évesen egyszer a Nagyim elvitte Anyukámat a vér szerinti anyja rokonaihoz. (Persze az anyja akkor sem volt sehol :/ ). Beszélgettek minden féléről, és a rokonok egyszer csak megkérdezték a hat év körüli anyukámat, hogy merre laknak. Erre Ő valami egész más címet mondott. Szegény Nagyim úgy szégyellte magát, pedig nem kellett volna, hiszen nem tudták, hogy valójában hol laknak. Nagyim mégis nagyon rosszul érezte magát, hiszen Ő sosem mondta Anyukámnak, hogy hazudjon. Mikor eljöttek a rokonságtól Mamám nem bírta tovább, és megkérdezte Anyukámat, hogy miért mondta, hogy itt meg itt laknak? Anyukám erre csak azt felelte Nagyimnak: Most már Te vagy az Anyukám, soha nem akarom, hogy odajöjjenek. Mindezt 6 évesen kb. Ő így hálálta meg az őszinteséget. A kicsi gyermekek nem hülyék, csak gyerekek. Nem szabad Nekik hazudni. Anyukám egész életben így állt a Nagyiékhoz, ahogy akkor 6 évesen kifejtette, és Nekem is ezt tanította. Sajnos tavaly meghalt a Mama, és talán soha nem lehetek Neki már elég hálás ahhoz, hogy felnevelte az Anyukám.

30/N