Lehet valaki ijesztően jó?

És nem unalmas?

Az élethez kell aggresszió(sokféle értelemben)...

És valószínűleg nem panaszkodik folyton, és nem akar öngyilkos lenni, mint annyi reményvesztett önsajnáló.

Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy izgalmas életünk legyen agresszió kell. A mások felé nyújtott szeretet épp elég gyógyító hatású magunkra nézve is. De mindenki csak kapni akar, jó, hogy vannak még ilyen emberek, én erre törekszem, de én még messze vagyok ettől.

Nos, mivel nem ismerem, ezért nem tudom megítélni. Ez csak egy skatulya(a felsorolt tulajdonságokkal kb. ennek tudom elképzelni). Az agressziót a céljaink elérése iránt érzett vágyunkra értettem pl.(ez szokott hiányozni a "szent" emberekból) Fontos, hogy megtegyen mindent azért, amire vágyik(rövid és hosszú távon)

Első voltam.

Éppen azért, mert már annyi mindenen átment, sokkal elfogadóbb az átlagnál. Tudja, hogy csak egy élete van, amiből felesleges akár egyetlen percet is elpazarolni érdektelen dolgokra, pl agresszió, harag, rosszindulat.

Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy van, akinek annyi sem adatott meg, hogy legalább békében élje le az életét, lehetősége legyen valóra váltani a terveit, ezért szánja az árvákat, hajléktalanokat..

Tiszteli az életet, nem szereti, ha valaki feleslegesen szenved, legyen az ember vagy állat.

Örülök neki, hogy akadnak ilyen emberek..

Először azt akartam írni, hogy nincs ijesztően jó ember, csak ijesztően vak. (Mármint az vak, aki nem veszi észre a jó hibáit.)

De aztán elolvastam a kifejtést, és azt kell mondjam, hogy én sok-sok ilyen embert ismerek. Nem szent. De kicsit talán önbizalomhiányos, állandóan meg akar felelni mindenkinek, ezért "jó" mindig. Azt hiszi, ha egyszer nem lenne jó vagy tökéletes, akkor nem szeretnék őt.