Mikor van az a pont, ahol már a gyermeknek jobb apa nélkül, mint teljes családban felnőni?

mit csinál pontosan a gyerek amiért olyan az apja?

és pontosan mivel is bántja a gyereket?

Ha a férjem üvöltözne a gyerekkel, a lelkébe gázolna ne adj isten ütné elhagynám...

Ha ennyire nem komoly a gond, de nem bánik vele jól, szeretettel és nem lehetne vele sehogyan sem megbeszélni akkor is a gyerekem érdekét nézném...

A kisfiatok is tőle van ?

Nagyon hasonló helyzetben vagyok per pillanat én is, épp tegnap akadtam ki a férjemen, hogy mert ő ügyetlen akkor elkezd ordítani a gyerekekkel, mert neki épp fel kellene valamit szerelnie, amit útál, és senki nem játszon, hangoskodjon mert neki baja van. Nagyon kiakadtam nem első eset. Én is ugyanezt próbálom megértetni vele amit te, de nem megy, hiába, ők másképp látják a nevelés megoldását. Lehet a férjednél előjött valami kemény apát játszok, mert a gyerek meg kell szokja, mert nemsoká jön a pici és nem lesz kinyalva a popija többé. Apák elég furán tudnak gondolkodni. Nyugodtan ülj le vele mikor mindenki nyugodt, és kérdezd meg miért csinálja vajon ?

Én értem az én férjemet, de már én is gondolkozok, hogy kell e ez nekem. Szóval várom a válaszokat veled együtt.

Biztos nem normális ez se, de én szüleim 9 éves korom körül váltak el, normálisan, nem volt tányérdobálás satöbbi. (Új nő volt a képben)

Apámmal mostanra szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom, de egyfelől nem nagyon érdekel, másfelől semmi káros lelki kihatással nem volt rám (legalábbis nekem nem tűnt fel), mivel édesanyám mindig próbált megfelelő életet biztosítani az öcsém és az én számomra. És nagyon kedvelem a jelenlegi párját is, őt se látom gyakran, nem tekintem "apám helyett apámnak", mert apám egy van, csak ő olyan elég magának való.

Szerintem egy gyerek felnőhet teljesen egészségesen apa nélkül is, ha szeretet veszi körül, de ha folyton kiabálnak vele, vagy durvább dolgokat tesznek, akkor édesmindegy lesz neki, hogy "teljes értékű családban" nő föl, mert lelkileg ugyanúgy sérülhet.

De ez az én véleményem. Remélem segítettem. :)

20L

"elkezd ordítani a gyerekekkel, mert neki épp fel kellene valamit szerelnie, amit útál, és senki nem játszon, hangoskodjon mert neki baja van." Ejj, ezt gyerekkoromban de sokszor megtapasztaltam. Apukám is hasonló ember. Amúgy nagyon szeretem, de azért ez a fajta mentalitása rám elég negatívan hatott.

Érdekes, amikor már elváltak a szüleim, onnantól kezdve sokkal jobb lett a viszonyom apukámmal. Csak mondjuk akkor én már 18 éves voltam.