Tényleg hálásnak kell lennünk anyósunknak, mert felnevelte nekünk a fiát/lányát?

Igen, ez mindenképpen így van, függetlenül attól, hogy ez volt-e az eredeti célja vagy sem. Megtette, többet vagy kevesebbet beletett tudásától, igyekezetétől függően, ezért megilleti a tisztelet és a hála is.

Ez nem jelenti azt, hogy CSAK ezek az érzések merülhetnek fel benned. (Talán itt értetted félre ezt? Én nem olvastam az előzményeket.) Tehát semmi akadálya annak, hogy miközben ez a hála megilleti a párod szüleit, közben ők kiállhatatlanok is legyenek veled a jelenben, ezért utáljátok egymást, és haragudjatok egymásra. Ekkor pedig a "végösszeg a számlán" lehet negatív. Ez megint nem jelenti azt, hogy a tisztelet és a hála ne lehetne jelen benned, csak adott pillanatban más, erősebb, frissebb érzések elnyomják a hatását.

Remélem, így érthető. :)

Ez hülyeség.

Azért lehetsz hálás, mert megszülte. A nevelés csak egy kijelölt út, amin vagy megy valaki, vagy nem. Ha megy, elvileg az a jó nevelés. Ha nem, és a saját útját járja, az elvileg a rossz nevelés. Most a nagy többség véleményére gondolok. Nekem mindig azt mondták, legyek becsületes, tisztességes, tiszteljem az embertársaimat, és ne hazudjak. De hiába mondták, apám épp hogy tisztességtelen, és rasszista. Ettől még nem lettem rossz ember, mert a saját utamat jártam.

Tehát nem kell, hogy a nevelésért hálás légy.

Értem, mit mondasz.

Úgy vagyok vele, hogy kösz, hogy felnevelted a párom, de ennyi. Nem ezért fogom tisztelni, hanem azért, ahogyan viselkedik. Ha egy kiállhatatlan alak, akkor utálni fogom, ha tetszik, ha nem.

én inkább csak tiszteletnek nevezném, hála az máshova való

nem kell túlspilázni..

Ha nekem hálásnak kellene lennem akkor visszafelé is működnie kéne és a férjem is hálás lehetne...

Szerintem ezért a gyerekének kell hálásnak lennie hiszen ahogy írtad saját maga vállalta anno Őt és nem miattad/ miattunk.

A gyerekét nevelte fel nem téged úgyhogy véleményem szerint legyen hálás neki a gyereke,mert miatta tett meg mindent(elvileg)nem miattam.

Értem még nem sok mindent tett szóval nincs okom hálásnak lenni....

Én hálás vagyok anyósomnak, hogy _ilyen_ emberré nevelte a fiát, de ettől még hülyeség.

Miért kéne hálásnak lennünk, azért a tényért, hogy felnevelte?

AZ, hogy tisztelem(!) és becsülöm, mert felnevelt egy gyereket az teljesen oké.

De hogy hálás legyek? Esze ágában nem volt soha, hogy nekem neveli... A fia úgy döntött hogy engem választ, akárhogy kedvelem/tiszteletem, attól még ehhez neki semmi köze. :)