Kérlek SEGÍTSETEK! Teljesen megőrjít az egyetlen barátnőm, akivel legalább beszélgetni tudok, folyton csalódok benne, mit csináljak, hagyjam ott?

Van egy gyerekkori barátnőm, én 15 (lány) ő 18, eddig a nővérem barátnője volt igazából, de amióta nagyobb lettem, már igazából nem is számít a korkülönbség, és 1-2 éve már mi is ugyanolyan jóban vagyunk. Ugyebár nagylány lettem, és rendesen bele is vittek az élet minden jóságába, vittek bulizni, bemutattak minden jó társaságnak (azt tudni kell, hogy a nővérem kb mindenkit ismer ilyen underground körökben, tehát elég népszerű), mindig mentem velük mindenhova, tök jó volt, mert végre jobban megismertem a tesómat úgy is, hogy nem csak hétköznap van és kulturáltan beszélgetünk a vasárnapi ebédnél. Aztán közben ő egyetemista lett, sokkal nagyképűbb, sosem jön haza, már annyit buliztunk együtt nyáron, hogy egyfolytában veszekedünk, nem bírjuk egymást már annyira. a barátnőm, akiről igazából meg szó van, azóta sokkal jobban az előtérbe került, sokat voltam vele is nyáron, és amióta a tesóm egyetemista, van hogy csak vele megyek bulizni, ketten találkozunk a tesóm nélkül.

a helyzet az, hogy egyre jobban romlik vele is a kapcsolatom, ami nem is lenne baj, de rajta kívül tényleg nincs senkim. most is úgy volt, hogy ma este megyünk egy nagyobb házibuliba, ahol minden ismerősöm ott lesz, igazából egy nagy baráti kör, 18-25 évesek, akik ezt a bulit szervezik, és én őket nagyon szeretem, mert nagyon értelmesek, viccesek, műveltek, okosak (NEM bölcsészek, még mielőtt valaki megkérdezné :D), igazából nagyon jó velük lenni, és ha valahova bulizni megyünk, akkor mindig velük megyünk, csak az a probléma, hogy a barátnőm nagyon nem szereti őket, mert hogy szerinte nagyra vannak magukkal, meg bunkók meg mittudomén... igazából semmi lenézés nincs egyikőjükben sem, és nagyon jófejek, és ezt ő is tudja, hiszen egyértelmű, de szerintem fél tőlük, vagy én nem is tudom, tele van gátlásokkal, az a baj, meg az is idegesíti, hogy ő nem hallgat underground zenét, hanem csak populárisakat ezért is érzi így, szóval valami miatt mindig van mit rinyálni,ha megkérem, hogy menjünk bulizni. az a baj, hogy én kitartok emellett a társaság mellett, mert különben nem is mehetnénk kivel bulizni, csak ketten... nagyon ki tudok akadni, mert mindig megígéri, hogy ide megyünk meg oda megyünk, örülök neki, aztán pár órával a buli előtt bejelenti, hogy ő fáradt, mert előző este bulizott az osztálytársaival. nem bír 2 napot bulizni egymás után, mert egyfolytában fáradt... de akkor nem értem, hogy miért megy el előző este is bulizni,ha elígérkezik velem valahova, és tudja, hogy nem bír 2 napot éjszakázni? van, hogy mint már említettem, nem egyezik a zenei ízlésünk, kijelenti utolsó pillanatban, hogy őt ez a zene nem is érdekli, meg nem fogja élvezni, nem akar menni, aztán persze,ha egy hónapban egyszer sikerül rávennem,hogy menjünk, úgy egy órás könyörgés után, persze jól érzi magát, utána pedig hónapokig hallgathatom, hogy "hát nem is igaz, hogy én nem megyek veled sehova, múltkor is mentem veled. és az is rossz volt, úgyhogy most sem megyek". van, hogy kitalálja, hogy nincs pénze (a szülei tök gazdagok, csak nem mer tőlük kérni, hogy miért azt nem tudom), ráadásul dohányzik is, és van, hogy csak egy ezrese van, amiből még akár el is mehetnénk valahova, de INKÁBB elkölti egy doboz cigire és ül vele otthon... meg olyat is szokott csinálni, hogy nem szól arról, hogy valamilyen iskolai rendezvénye van, én meg hívogatom másfél órán keresztül, nem veszi fel, egyfolytában próbálkozom és másnap közli velem, hogy ja az osztályommal voltam mittudoménhol.... az a baj, hogy egyáltalán nem járok sűrűn bulizni, így is 1 hónapban egyszer ha összejön egy alkalom, az is csak sírvakönyörkéssel, vagy úgy, hogy a tesómékkal bulizok, és a tesóm barátjánál alszom aki bent lakik a város közepén. ja igen, rátéve még egyet, kint lakom vidéke, budapesttől fél órára, nincs éjszakai, este tízkor megy az utolsó, ötkor az első busz... nem tudom mit csináljak, nem akarok otthon ülni, bulizni akarok, ki akarom élvezni hogy fiatal vagyok, de tényleg, és nagyon kétségbe vagyok esve, hogy ebbe a hülyeségbe ragadok bele, és soha nem lesz lehetőségem semmire... tényleg, ezen a lányon kívül senkim sincsen, nélküle egész nap otthon ülnék, és nagyon-nagyon félek, hogy ez lesz, mert már volt, hogy fél évig kb teljesen egyedül voltam, amikor még vele nem voltam jóban, és életem legrosszabb időszaka volt, oylan érzés, mintha semmi értelme nem lenne annak, amit csinálnék, ha nem kapok más felől visszaigazolást arról, amit csinálok, szinte a jó dolgoknak sincs értelme... nagyon szenvedek, nem tudom, mit csináljak, a barátnőm egyfolytában problémázik, ígérget, nem tartja be, hülyének néz, rám csapja a telefont,ha nem tetszik neki valami és nincs kedve találkozni velem, már az őrületbe kerget, fogalmam sincs mit csináljak...