Van itt olyan aki 30-40 éves kora ellenére egyedül lakik?

Nemrég elhagyott a párom egy többet, szebbeket igérő emberért, ennek ellenére a mai napig rettenetesen szeretem őt. A nappalokat rengeteg munkával töltöm, hogy lekössem magam, és felejtsek. Így egyáltalán nem nevezhető unalmasnak. Az éjszakák viszont egyelőre nagyon nehezek. Ezért is vagyok itt ilyenkor, és próbálok írni az érdekesebb kérdésekre. Közben apránként berendezkedem az egyedüllétre, talán végleg. Nem érzem, hogy a történtek után bárkiben meg tudnék bízni, vagy bárki hóbortjait el tudnám már viselni. Nem érzem, hogy képes lennék bárkihez is alkalmazkodni. Most még nehéz, de könnyebb lesz, ha sikerül felejteni. Csak magamnak kell megfelelnem, bár az sem egyszerű!

35 f

Utolsó vagyok...

Hozzáteszem, az egyedülléttől egyáltalán nem félek, talán jobb, kiegyensúlyozottabb is lesz így az életem. De azért vannak olyan időszakok az évben, amikről tudom, hogy a helyzetemből adódóan pokoli nehezek lesznek. Pl. a Karácsony egyedül, életemben először...