Mit tudok csinálni, hogy megváltozzon a kapcsolatunk? Reménykedhetek, hogy a távolság megoldja?

A Testvéremről van szó...Nagyon fáj kimondani, de nincs jó viszonyunk...Vannak időszakok amikor kijövünk egymással, de igazából sosem az a felhőtlen, feltételnélküli a dolog. Nagyon elszomorít...

Mindig szerettem volna ha jobb viszonyunk van, megpróbáltam tenni és mostanában is azon voltam. De legtöbbször az volt, hogy én adtam és nem kaptam "semmit" cserébe csak undort, lekezelést...A párom már nem is beszél a tesómmal, mert szerinte csúnyán kihasznál engem és átgázol rajtam. Néha érzem ezt, de ennek ellenére megpróbálok kedveskedni neki, félretenni, hogy megbántott, mégiscsak a testvérem...Együtt lakunk albérletben, hát nem nagyon jött össze, húzzuk már 3 éve. Általában én tűrök, ő nem törődik velem...Ilyen alapvető dolgokra gondoljatok, hogy mennék vizsgázni másnap reggel, ő éjjel kettőig égeti a villanyt, zenét hallgat ilyenek. Én persze mindig leoltom, tekintettel rá, mert nekem nincs "pofám"...

Gyakran viszek haza neki meglepetésként sütit, főzök kaját, ilyenek, cserébe ma egy plikk teát is úgy adott ide, hogy inkább nem kértem belőle:-S

Természetesen azért szeretjük egymást, hiányozna nekem ha nem lenne, még ezek mellett is....de annyira másak a nézeteink, a dolgok melyeket helyesnek, vagy helytelennek ítélünk, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk 10 percet vita nélkül beszélni... Ő sosem enged a véleményéből, még utólag sem, ha kiderül, hogy nem volt igaza, ugyanúgy elköveti ugyanazt a hibát másodszor is...

3 év együtt lakás után most "végre" külön költözünk, talán a távolság segít abban, hogy jobb legyen a viszonyunk.

Nem mondom, hogy én tökéletes vagyok, sokszor nekem is elborul az agyam, odamondok neki, mert már nem bírom, de bár próbálok tenni valamit...Ő a párja előtt roppant kedves velem, olyankor gyakorlatilag bármit megtesz nekem, olyan velem mint máskor sosem (ettől is felfordul a gyomrom...)

Nem tudom mit mondhatnék neki...ma is összevesztünk kicsit egy hülyeségen és azt mondta, hogy 4-5 országgal arrébb kéne menjek "sűvíteni" mert csak egy szél vagyok a számára. Őszintén megint jön, hogy sírjak, ezt nincs akinek másnak elmondjam, a szüleimet nem bánthatom ezzel, a páromnak meg már nem mondok semmit eléggé utálja már a tesómat:( nem akarom még szítani...

Mit tegyek?:(

22-L