Milyen apa az ilyen?

Sziasztok!

18 éves vagyok, fiú.

Apámról szeretnék írni, hogy láthassam, nektek mi a véleményetek róla!

Szóval, apám egy igen érdekes ember. Ha valakit szeret, azt nagyon szereti, ha valakit utál, azt nagyon utálja.

Nekem, és édesanyámnak mindent megad, amire szükségünk van: ha kell egy új ruha, vagy bármi, aminek nagyon örülnénk, azt apám megveszi nekünk. Minden évben elvisz minket nyaralni, ahová mi akarjuk. Neki mi vagyunk az elsők, mi vagyunk a mindene.

Ám van egy másik arca is sajnos... és ez miatt írok most ide. Ugyanis nem csak szeretni tud minket, de gyűlölni is, és ilyenkor borzasztóan tud szidni minket, majd pedig hosszú napokig hozzánk se szól, megsértődik.

Ha mondunk neki valamit, és utána még egyszer el kell neki magyarázni, mert nem értette, és felemeljük a hangunkat, el kezd "k**** anyázni", meg "h*lye f***szo*ózni! Ilyenkor nem lehet mellette meglenni.

Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, egyből leh"lyéz minket!

Természetesen visszaszólunk, én és édesanyám, a magunk módján. Édesanyám türelmesebb mint én, akkor is, ha az ebéd a földön landol, én sajnos ezek után még jobban felemelem a hangom és üvöltözni kezdek, meg csapkodni, és káromkodni, amire apám méginkább szidalmaz... ilyenkor elvonulok a szobámba.

Sajnos túl sokat számítógépezek, amiért szintén kapok egy adaggal, erre én újra felemelem a hangomat, és ugyanott tartunk...

Érettségi előtt állok, szóval minden nap tanulnom kell. Tudom, kevés az az idő, amit erre fordítok, de március elején kezdtem készülni, pont azért, hogy ne az utolsó egy hónapba kelljen órákig görnyednem a papírok fölött. Ez sem tetszik neki, hogy napi 3/4 órát tanulok, és ismét leh*lyéz, meg leb*táz, hogy "majd később megbánod hogy most nem tanultál...".

Alsó osztályban sem volt jobb a helyzet: a négyes érdemjegyért húzta a száját, ezért sokszor sírtam az iskolában, ha nem jeles lett egy dolgozatom.

De estig sorolhatnám, hogy milyen dolgokért képes engem és édesanyámat leg*cizni, meg megfenyegetni, hogy "ököllel belevágok a pofádba, úgy, hogy megdöglesz"...

Persze sosem tenné meg, de akkor is! Milyen dolog az ilyen?

Nem egyszer ébredtem fel álmomból úgy, hogy majdnem széttéptem a lepedőt, mert ezek a dolgok előjöttek az álomban is!

Régebben szószátyár, vidám, őszinte, segítőkész, barátságos, visszahúzódó, jó tanuló voltam. Mostanra teljesen elfajzottam, keveset beszélek, csak akkor, ha tényleg muszáj, nagyon sokat káromkodom itthon, sokat számítógépezek, és sajnos az átlagom is romlott :(

Jelenleg is külön szobában vagyunk, én meg apám. Ő lent olvas, meg van sértődve és nem szól hozzám...

Kérlek írjatok, milyen gondolatok futnak végig az agyatokon, mit tanácsolnátok, mire gondoltok az olvasottak alapján!