Hogyan tegyem túl magam rajta?

Miért tartod undorító féregnek? Volt egy férje fiatalon, elváltak. Lett új férje, családot alapított vele, majd megözvegyült. Most van egy harmadik férje.

Nem érezte szükségét annak, hogy elmondjon egy házasságot, amit a családalapítás előtt kötött. Ettől még nem lesz undorító féreg, ebben az életútban nincsen semmi botrányos, szerintem túlreagálod.

azt hittem csak az én életem bonyolult de a tiéd kedvesem túltesz mindenen.

sajnos nem tudok tanácsot adni de azért

ne beszélj csúnyán anyukádról mégiscsak az anyukád.

az hogy milyen életet élt fiatal korában az már a múlté

ne emészd magad emiatt üljetek le 3 ban és beszéljétek meg

hidd el jobban fogod magad érezni !

itt a szünidő ne ezzel töltsd az idődet

ami pedig a mostoha apukádat illeti

biztos nem rossz indulatból bíz rád dolgokat, hiszen már úgy látom középiskolás leszel vagy ballagtál?.

az ő szemében már nem vagy gyerek ezért bíz dolgokat

rád de ha ez is zavar, beszéljétek meg

NÉMA GYEREKNEK ANYJA SE ÉRTI SZAVÁT !!

csak hajrá és ne sírdogálj

puszika :)

Ülj le anyukáddal, és kérd meg, hogy meséljen az életéről! Semmi szörnyű nincs abban, amit írsz (az apukád halálát leszámítva). Anyukádnak volt egy első házassága, ami talán nem jött össze, elváltak, vagy ki tudja, mi történt, aztán megismerkedett apukáddal, szerelem, házasság, de apukád meghalt, aztán megint találkozott anyukád valakivel, és újra szerelem, házasság. Mi van ezen undorító? Az első házasságát talán tévedésként élte meg, új életet akart kezdeni utána, ezért nem mesélt róla. Nem mindig úgy alakul egy kapcsolat, ahogyan az ember az elején fülig szerelmesen elképzeli, majd meg fogod látni te is.

Amúgy ha a mostohaapukád elvár tőled dolgokat, akkor minden valószínűség szerint szeret, hiszen érdekli, hogy ember legyen belőled. Az apukák már csak ilyenek, elvárásokat is állítanak az ember elé. Az édesapád is ezt tenné, ha élne.

Örülj inkább, hogy ilyen nagy családod, ennyi testvéred van. Szeressétek egymást, tartsatok össze, amennyire csak tudtok. Meglátod, hatalmas előny lesz felnőttkorotokban, amikor a szüleitek már nem élnek, mégsem lesztek teljesen magatokra utalva, amikor épp nincsen párotok.

mindenek előtt:igen, normális. 14 évesen az emberek nagyon keresik az igazságot - és keserűen veszik észre, hogy a felnőttek sokszor hazudnak. Ezen a korszakon áthaladnak az emberek 12-16 között.

Ami jó lehet: ha lecsillapodnak a felháborodott érzelmek, ha sikerül azokat mederbe terelni, és ha utána az igazságért való nyitott keresés megmarad. Ez jó, de ennek a képességnek meg kell születnie, és minden születés fájdalmas.

Majd arra is ráébredsz, hogy nem kell itélkezni nekünk. Minden cselekedetünknek következménye van, a világ ok-okozati törvény szerint működik. Tehát bármit teszünk(ok) meglesz az eredménye, következménye(okozat). És ez pontosan elég, pont annyi amennyi kell, nem kell külön itélkeznünk. Ha rossz a cselekedet -a következmény rossz és ez a büntetés. Ez egy láncolat.

A tradicionális vallások azt tanítják, hogy lehet ettől a láncolattól szabaddá válni.(leginkább a buddhizmusban kifejtve)

Foglalkozz elmélyülten azzal, amit szeretsz.

Mi szeretnél lenni? tudod már?

Ha elmélyülsz a tanulmányaidban, az erőt fog adni ahhoz, hogy feldolgozd a téged érő hatásokat, hogy megértsd, igen, hogy megértéssel és szeretettel viszonyulj a hibákat elkövető emberekhez, mert akkor tudsz segíteni is, és a Te szenvedésed is ezáltal csökken.

üdv-a.anna

Először is: anyukád semmi olyat nem tett, ami miatt undorító féregnek kellene tartanod... Megértem, hogy rosszul érzed magad, mivel becsaptak, de az édesanyád az édesanyád, még egy nem lesz, becsüld meg őt, és soha többet ne használj rá ilyen kifejezéseket! Mégiscsak ő hozott a világra, szerte téged, és olyan rosszat nem tett, amiért kiérdemelte volna az "undorító féreg" kifejezést!

Amúgy meg megértelek, elvégre gyerek vagy még, de annyira már érett, hogy "magadra vedd" az eseményeket. Nagyon nehéz lehet egy ilyen hír.... Engem is sokkolna, ha a te helyedben lennék. Lehet, hogy haragudnék anyukámra egy jó darabig, de azért nem utálnám őt.

Próbáld meg feldolgozni, ne keseredj el, beszéld meg vele. Elvégre az, hogy anyukádnak volt egy férje a kezdetek kezdetén még nem olyan nagy tragédia reálisan nézve a dolgokat...

A nevelőapáddal meg légy tisztességtudó, de ha nem szereted őt, akkor ezt is beszéld meg anyuddal meg vele is. Kommunikáljatok, beszéljétek meg a problémáitokat. Ha elfojtjátok magatokban, az nem vezet jóra....

Sok szerencsét!

Ennek nagyon örülök =)

Látod, milyen igaz a közhely: "Az idő majd begyógyítja a sebet.."? :)

Szia =)