Hogyan találhat az ember önmagára?

Szerintem ez nagyban függ attól, hogy kit mennyire tud befolyásolni a környezete. Gondolj csak bele, például valaki egy csendesebb, visszahúzódóbb, elmélkedősebb személyiség, tegyük fel, hogy hobbija az írás. Ha bekerül egy olyan közegbe mondjuk gimnáziumban, ahol ezért cikizik, piszkálják, és azt vetítik elé, hogy sokkal jobb ha minden héten inkább lerészegedik a haverjaival, és ezt el is fogadja, hogy tényleg ezt kell csinálni, magával rántja ez a csordaszellem akkor máris megtörténhet, hogy elkanyarodik attól, ami korábban boldoggá tette, aztán idővel talán el is felejti mi volt az, és később csodálkozik, hogy boldogtalan.

De ez csak egy példa volt, most lehetne bármit mondani, hirtelen ez jutott eszembe. Szerintem az a lényeg, hogy ha valaki boldogtalannak érzi magát (persze nem olyankor, ha valami rossz történik, csak úgy általában), akkor vissza kell gondolni a múltra, hogy mondjuk miket kedvelt kiskorában, gimiben, ...tehát még fiatalabb korában, amikor folyamatosan kiforrott a személyisége. Ha valaki ezt átgondolja, hamar rájöhet, hogy alapvetően milyen személyiségtípusba tartozik, társaságkedvelő vagy inkább magányosabb. Nagyjából ez az alapja, ez már egy jó kiindulási pont. Aztán végig lehet gondolni, hogy a szabadidejében mit csinált, mitől érezte azt, hogy megszűnik a külvilág, és boldog. Valószínűleg ha ezt a hobbit megvizsgálja, abból is ki lehet indulni, hogy milyen hivatást válasszon valaki.

Vagy melyik tantárgy iránt érdeklődött. Mert pl az én esetemben volt sok minden, ami tanulás nélkül is könnyen ötös volt, de kicsit se érdekelt, csak megmaradt a fejemben. Sokan ezzel is hibát követnek el, mondjuk ha eldöntik, hogy melyik egyetemet válasszák, ha tovább akarnak tanulni, mert lehet, hogy erre a tárgyra épülőt fognak, mert ez mindig is jól ment, könnyű volt... ezzel szemben olyat érdemes, ami azért nyilván jól megy, de egyébként is foglalkoztatja, a hétköznapokban is. Hiába jó valaki irodalomból, ha egyébként nem olvas egy könyvet se, vagy hiába jó biológiából, ha amúgy nem érdekli az, amiről szól, az élőlények működése, felépítése.. stb.

lehetne amúgy még sokáig ragozni, de szerintem ebből a legegyszerűbb rájönni, hogy mi a boldogság forrása, fiatalabb korban alakul ez ki, még szinte gyerekként. :) aztán rá lehet, jönni, hogy hol volt az a pont, ahol valaki feladta a saját személyiségét. Oda kell visszalépni, és megváltoztatni a dolgot.