Miért érzek így? Hogyan kellene csinálni, hogy újra jó legyen?

Párommal már nagyjából együtt élünk, én lediplomáztam, de még nincs munkám, párom még csak másodéves, ezért a teljes nyári szünetet együtt töltöttük, de szinte tényleg 24 órában együtt voltunk. (1 éve vagyunk együtt). Nagy a szerelem, szeretjük egymást, sosem veszekszünk, teljes a harmónia és a megértés. De emiatt, hogy ilyen sok időt töltöttünk együtt, kicsit ellaposodott a dolog, és meg is beszéltük, hogy ma éjjel hazamegy aludni, így szinte egész nap külön voltunk, és csak holnap délután találkozunk megint. Szeretnénk mindketten érezni, hogy hiányzunk egymásnak, és boldogan ugrani egymás karjaiba találkozáskor. De ahhoz komolyan napokat kellene külön töltenünk? Mit tehetnénk, hogy kicsit felrázódjunk? Közös programokban nincs hiány, mert ha nem is megyünk folyton, azért szoktak lenni új dolgok, hogy ne mindig itthon üljünk. Mit javasolnátok? Esetleg csináljunk több olyan programot, amikor nem együtt vagyunk? Pl barátokkal stb. Vagy, hogy legyek/legyünk túl ezen?