Nagyon rossz az, ha egy apa válás utan 2-3 evvel nem keresi a lányát?

Ha ez egy működő kapcsolat volt,akkor bizonyára nagyon rossz,de a lány korától is függ,hogy hogyan lehet fenntartani a viszonyt..telefon, msn, sms...

Ha a sűrű találkozások ellenére is gyenge volt a kapcsolat,akkor a lány könnyen elfelejtheti hiányolni...

Saját tapasztalatomat tudom leírni. Általános iskolás negyedikes voltam, amikor a szüleim elváltak. Én egy megyeszékhelyen lakom, apukám budapesti volt. Először apu kéthetente jött, akkor még ingyen utazott, mert a MÁV-nál dolgozott. Aztán mikor már nem ott dolgozott, akkor ritkábban jött, míg végül elmaradtak a látogatások. Igazából soha nem volt szoros kapcsolat közöttünk, nem tudom megmondani, hogy miért, de valószínűleg nem foglalkozott velem eleget, nekem nincs egy emlékem sem, amikor valamit is együtt csináltunk volna, pedig azért már 11 éves voltam, amikor elváltak. Az az egy emlék él bennem tisztán, amikor beteg lettem és a kórházba eljött meglátogatni a nagymamámmal, az ő édesanyjával. Ezután a nyolcadikas ballagásomon láttam, az élettársával jött és egy gyűrűt kaptam ajándékba. Ekkor láttam utoljára. Anyu mindig szívesen fogadta, ha nem, előttem azt sem mutatta, soha nem tiltott tőle, de én valahogy nem akartam vele elmenni sehova, ha jött, mindig nálunk voltunk. Ezután 26 éves voltam, amikor a nagybátyám értesített, hogy apu meghalt. Nem érdekelt különösebben addig sem, bár mindig gondoltam, hogy egyszer felkeresem, de tudtam, hogy milyen életet folytat, így ez visszatartott. Amikor azonban megtudtam, hogy meghalt, majdnem elsírtam magam, de nem tudom, hogy miért. Aztán eltemettettem, amit sokan nem értettek, hogy miért, de valahogy úgy éreztem, hogy ezt meg kell tennem. Örökség nem maradt, illetve csak tartozásai voltak. Én ezt úgy éltem meg, mintha nem is lett volna, ennyi emlékem van róla, amit leírtam.

Persze, ha apa és lánya között a válásig nagyon jó kapcsolat volt, biztos, hogy nagyon rossz lehet, ha nem keresi.

Igen, nagyon rossz. Az én lányom 4 évesen látta utoljára az apját, akit imádott. Utána hirtelen megszakadt a kapcsolat (született egy új gyerek). Szegény kislányom sokszor sírt, hogy apu már nem szeret? Rettenetes volt látni a szenvedését. Könnyebb a múltat lezárni a férfiaknak, mert biztos, hogy szenvedés, és sok is (anyagilag, emberileg), de ez így nagyon rossz volt. 6 évvel ezelőtt meghalt, és nagyon megviselte a kislányt, annak dacára, hogy nem látta 8 éve. A lehetősége is elveszett annak, hogy egyszer újra találkozzanak, és szeressék egymást. Azóta is egy nagy hiány az életében.

Nem szabad veszni hagyni egy gyereket! Ha csak ritkán is, de találkozni kell. És egyéb módokon tartani a kapcsolatot. Ha a kicsi most még nem is fogja fel ennek jelentőségét, később értékelni fogja. Az emlékek átalakulnak bennünk, és felnőttként tudatosodnak dolgok, hogy mi hogy is volt annak idején. Tehát mindenképp fontos. Az apa adja meg a lány önbizalmát. Meghatározza a párkeresését a későbbiekben stb.

Szóval interneten most már ott a face book, az iwiw és még számtalan levelező rendszer. Képeket is lehet átküldeni, és tartani a viszont egymással. Tessék felvenni a gyerekkel a kapcsolatot, mindenről mesélni neki az ő kis nyelvén, hogy mit miért. Mindent, őszintén el lehet nekik mondani. Nem hülyék a gyerekek, csak még kicsik.

Nem hülyék a gyerekek, csak még kicsik.

Mekkora igazság ez!

Amúgy ha lánynak hiányzik az apja akkor tényleg rossz.:(

Akkor beszélj a volt férjeddel, ha nem akkor tök mind1.

8 éves voltam mikor a szüleim elváltak, még egy ideig látogatott majd elmaradozott és megszűnt. Nekem csak rossz emlékeim voltak róla, alkoholproblémák és családon belüli erőszak is amit végignéztem 2 testvéremmel. Akkor még nem fogtam fel hogy mi is az egészen, persze tudtam hogy ez rossz, de gyerekként szerettem. Majd a válás után ahogy nőttem úgy fogtam fel hogy mi történt.

Mindezek ellenére a mai napig hiányzik, de nem is ő hanem egy apa aki szeret. Neki már új családja van, egy helyen élünk, nem keres.

Ha a gyereknek lesz egy "apja", akit elfogad nem fogja úgy megviselni.........