Mért kell lelkileg, valakit zsarolni? És mért kell kivágni a hisztit ha nem az van amit más akar? Mért kell üvöltözni másokkal, hogy meg alázzuk őket?

Szerintem nem kell, és az én családomban, környezetmben nem is így történik.

Tehát azért nem általános. Lehet, hogy most valamiért esetleg te is érzékenyebb vagy, ha pedig tényleg ilyen stílusban zajlik az élet, akkor szépen válj le erről.

A saját életedet olyanra csinálod, magadat olyanra alakítod amilyenre te szeretnéd.

Azért csinálják ezt, mert nem tudnak normálisan kommunikálni, plusz még szerintem gyenge jellemük van. Értelmes ember értelmesen meg tudja beszélni, hogy mit szeretne, kompromisszumot köt.

Hát elég szomorú, hogy manapság ez a módja a dolgoknak, a TV-ben is ez megy, agymosás! Az emberek bedőlnek a hülye filmeknek és reklámoknak, állambácsi meg röhög a markába, hogy egymás ellen usziítja az embereket, ezáltal több pénz folyik be a büdzsébe! csak gondold végig mennyi pluszbevételük van a válóperekből is....

Nálunk sincs így, mindent meglehet oldani nyugodtan is, nálunk egyedül a kiskamasz fiam próbál hisztivel elérni valamit, de nála inkább számolok tízig.

Remélem ez nálatok csak most van így, és nem rendszeres. Vegyél nagy levegőt, és beszéljétek meg nyugodtan a helyzetet. Bár nem írtad mi történt, de legalább te maradj nyugodt, hátha az beválik.

Szia!

Ez szerintem nevelés (vagy épp annak hiánya) is. Ha valaki ezt látja a családban , és/vagy a környezetében , hogy így tud csak "elérni" valamit, az makacsul ragaszkodni fog ahhoz, hogy márpedig úgy lesz, ahogy ő akarja és punk-tum. Más kérdés, hogy akivel szemben ezt teszi, mennyire toleráns. Jobb esetben egy idő után ráun, és beolvas neki; de ismerek olyant is , aki elviseli. Én nem vagyok ilyen "dafke" típus, és nem is bírnék együtt élni ilyen típussal hosszútávon.

hát, nem irigyellek! Egszer amikor megint elkezdi a hisztit, kéne valaki aki odaáll elé, és elkezd hisztérikusan sikoltozni és közben a haját tépi.

Vagy ilyenkor a kedves mamát nyakon kell önteni egy vödör vízzel (tudom, ilyet úgysem fogtok csinálni, de vicces elképzelni, ahogy ott csöpög belőle a víz).

Ki kéne próbálni a felnőtteknél is, amit gyerekekkel meg lehet csinálni, hogy amikor elkezd hisztizni, akkor közlöd vele, hogy ha normálisan és értelmesen képes viselkedni akkor megbeszéliket, és ezzel otthagyni hadd gondolkodjon....

Vannak ilyen meg olyan családok. Ők meg talán azt mondják rátok, hogy halvérűek vagytok, elhallgatjátok a dolgokat, megalkudtok, nyálasak vagytok. Aki amit megszokott. Ha nekik jó így?!

De ha csak egy személy terrorja, az más.

40 vagyok.Az anyám 20 éve ezt csinálja.

Most már elengedtem.....!

Nem fog megváltozni.

Nem vagy köteles senkivel se együtt lenni akit nem szeretsz.

A családi kötelék nem jogosit fel h eltűrd.

Hát a hisztinek én sem vagyok nagy híve. Anyám mindent ezzel oldott meg, már rettegtünk, mikor jött nála ez a "korszak". Olykor hetekig duzzogott, csapkodott, üvöltött. És mindent elért vele.

Én már nem vitázok vele. Kb. egy éve nem tartom vele a kapcsolatot. Közel lakunk egymáshoz, látom, tudom mi van vele, majd ha fizikailag szüksége lesz rám,akkor ott leszek, mert szülőm és dolgom vele törődni, de addig már nem hagyom, hogy belerondítson az életembe és a családom életébe az üvöltözős, hisztérikás zsarolással.

DE! Ha már itt tartunk: miért van az, hogy ha az ember szépen mondja el a baját, bánatát, meg sem hallják.

Én okulva anyám viselkedéséből igyekszem a férjemmel, anyósommal szépen megbeszélni, ha úgy érzem sérelem ér. Legyintés rá a válasz, "ááá, nem úgy van az, csak bebeszéled magadnak.." stb, és ezzel le vagyok tudva. Hovatovább úgy érzem, hogy megtűrt ember vagyok a saját házamban, sorban állok a saját autómnál (mindkettőt én vittem a házasságba), ha menni szeretnék valahová. Van, amikor úgy érzem üvölteni kellene, mert a szép szót nem hallja senki. Csak nem visz rá a lélek.

Úgyhogy lehet ám ez a dolog kétoldalú is.