Milyen gyakran találkoztok, beszéltek a szülőkkel? Mennyi a "normális" arány?

Nincs.

Családfüggő vagyok. Nagyon fontos a családom. Egyszerűen nem érzem jól magam, ha napok óta nem voltam otthon. Ideges vagyok, mindenbe belekötök. A párom is tudja, mindezt. Így fogadott el. Neki esze ágában sincs haza menni. Én szoktam neki mondani, hogy menjünk már látogassuk meg anyudékat, mert már nekem ciki a dolog.

Párom szülei közel laknak,heti többször benézünk,de hétvégén mindig,páromnak igénye is van rá.Én szüleim 40km,2havonta ha találkozunk,néha még az is sok nekem,telefonon heti 2-3-x fél óra.Nem igénylek többet.

Nincs belőle konfliktus,én elvagyok párom szüleivel,párom elvan az enyémek nélkül :)

Külföldön élek, a szüleim otthon, a párom szülei itt, mert ők ide valósiak. Engem nem zavar, hogy a párom gyakrabban látogatja a szüleit, mint én. Azért az én szüleim is kijönnek hozzánk 6 hetente, mi is hazamegyünk évente legalább egyszer.

Lévén nem vagyok összenőve a párommal, nyugodt szívvel szervez külön programot, legyen az a szülőkkel vagy haverokkal. Egyik sem zavar, hisz nem megy a kapcsolatunk rovására, nekem is van életem.

Meg egyébként is elvárom egy férfitól, hogy törődjön a szüleivel.

Szia!

Az én szüleim elég közel laknak hozzánk (kb. 10 km) velük kb.másfél- kéthetente találkozunk. Telefonon 1-2 naponta beszélek anyuval, így mindig tudom, hogy mi van otthon.

A párom szülei 300 km-re laknak, hozzájuk havonta megyünk, telefonon szintén 2-3 naponta beszélünk.

Szerintem nem sok, mivel anyukád egyedül van. Nagyon figyelmes vagy, hogy így törődsz vele.

Nekem a testvérem ott lakik a szüleim mellett, így anyuéknál mindig van valaki.

Anyósékat sajnálom, mert mi is a két unokájukkal, és a húgáék is távol vagyunk tőlük.

Hetente szoktunk telefonálni a szüleimmel pár percet, de néha gmail chaten váltunk pár szót. 1-2 havonta szoktam meglátogatni őket, tekintve hogy négyórányira laknak, szóval egy teljes hétvégét elvisz az utazás, ha találkozni akarok velük. Néha ők is meglátogatnak.

A párom anyukája itt él a városban, a párom kéthetente legalább kimegy hozzá, én oda is csak 1-2 havonta megyek. Apukája egy harmadik városban lakik, oda a párom kb. kéthavonta utazik, én egy évben kétszer.

Nincs ebből vita, mindenki akkor megy a szüleihez, amikor akar, ha a másik nem akar menni, akkor nem megy. Ja és hogy mennyi a normális... szerintem ilyen nincs. Pontosabban mindenhol egyedi, az a normális, ami a családnak és a gyereknek is jó.

250 km-re lakunk mindkettőnk szüleitől (más helyen él mindkét család), így havonta-kéthavonta 1x találkozunk csak velük, de olyankor 2-3 napot együtt vagyunk. Anyukámmal én naponta beszélek telefonon, a férjem csak hetente beszél az övével, de neki van 2 testvére is, így náluk nincs akkora hiányérzet a ritkább beszélgetés miatt.

Én többet szeretnék a családommal lenni, mint ő, ebből azért nincs vita, mert elmegyünk közösen és én pár napot még ottmaradok, ő meg hazajön előbb (szabit veszek ki). Így van időm a régi barátnőimmel is találkozni.

Ha közelebb élnének, törekednénk a sűrűbb találkozásra, az 100%. Ha egy városban lennénk, nagyon boldog lennék, mert a kisbabánkat is sűrűbben láthatnák.

Általánosságban: embere válogatja, mi a "normális" arány: milyen az alapkapcsolat a szülőkkel, mennyire rátelepedősek, mennyire szólnak bele az önálló életvitelbe, mennyire független tőlük anyagilag a gyerekük. Ha valakinek már csak egy szülője van (özvegység, válás), olyankor általában több hárul rá a szülővel való kapcsolattartásban is. Ez lehet teher, de lehet pozitívum is.