Tartsam a haragot még a házassági évfordulónkon is?

Hát egyikőtöknek most nyitnia kell a másik felé.Szerintem állj neki főzni,sütni valami vacsorát az évfordulótokra.Ne legyen harag.

Egy jó tanács:haraggal sose feküdj le aludni.Akármi is a probléma,mindig legyen békülés este az ágyba,mikornyugovóra tértek....

Beszélgessetek el vacsora közben arról,hogy miért is jó a másikkal.Nosztalgiázzatok,nézzetek fényképeket,menjetek el egyet sétálni,inni egy forró bort valahol.A problémákat is meg kell beszélni,és együtt megoldani őket.Mondja el az ötleteit,hogy mit hogyan kellene,utána pedig te is mond el neki.Őszintén!!!!!!

Nem lehetne a nagyiékat megkérni hogy vigyázzanak rá egy estére?

Amúgy szerintem ha a párod jelzett hogy boldogtalan, akkor próbáld meg kicsit boldogabbá tenni:) Ne veszekedjetek!

nem kell tartanod, de férjednek kéne rájönni, hogy mekkora bunkó volt, hogy ilyet mondott neked és a gyerekét kb tehernek érzi.

Szerintem nem neked kéne sütni főzni meg nyalni a fenekét. Ezután az a minimum, h a férjed korrigálja ezt a bakiját.

Te max csak nyitott lehetsz és fogadod a bocsánatkérést, egyúttal megbeszélhetitek, hogy mégis miért érzi így.

Elvégre kettőn áll a vásár. Te is mondhattad volna ugyanezt, h mennyire megváltozott és számodra már nem az a férfi, akire fel tudsz nézni.

A gyereket pedig ebbe nagyon csúnya dolog belevonni. Ő semmiről sem tehet. Ezt a férjed felfoghatná.

Én nem rekeszteném ki a gyerekünket, hogy romantikázzunk. Igenis fogja fel, hogy ő is itt van.. Romantikázni ráértek akkor, ha tudtátok tisztázni ezt az egészet.

No tegnap voltam hasonló érzések közt, mint te most.

Nálunk egy ideje tart ez, de én rengeteget gondolkozok, hol az én hibám a dologban, és mennyi a változtatható részemről stb.

Nálunk a második gyerek ahogy megszületett kicsit utána kezdődött, 2-3 évig tartott a neheze.

Be kell lássam, ahogy én éreztem magam, és tegnap is valami miatt, ugyanúgy érezhet a férjem is.

Az, hogy az egymás kapcsolatát nem tudjuk nemhogy építgetni, (ami jó volt egyébként) de fenntartani nehéz és nem is nagyon ment, mert nincs segítség.

Ilyen esetben ez nagyon nehéz, de fel kell ismerni, hogy igazából lehet nem is nagy a gond, csak ki van az ember merülve, égve, de nem kell egymást okolni, hanem elfogadni, hogy hát mi vállalltuk (bár akkor az ember nem tudta, mivel tapasztalva tudunk meg igazán mindent). És elfogadni, hogy bizony a másik ugyanúgy ki van, mint én.

A nők elvárják a férfiaktól a finomságot, kis gondoskodást talán, de a férfi is elvárja ezt be kell lássam. Valakinek, és itt jön az, hogy kinek, ez egyéni véleménye mindenkinek, de talán mégis a nő szerepe a béke fenttartása megtenni az első lépést. Persze a mi büszkeségünk nem engedi ezt meg mindig, de ha belegondolunk, mit akarunk ? Megpróbálni boldogok lenni, azért megér megtenni néhány lépést, és hidd el, változik ám, eleinte nehéz megtenni, de mikor az ember lát a párjától reakciót, akkor könyebb lesz. Fontos a dolgok kibeszélése, egymás meghallgatása, megértése, nem csak a mondom a magamét fajta.

Ha van ismerős, kedves szomszéd, próbáljatok bízni, barátkozni, és kihasználni, hogy esetleg időnként rábíni a kicsit, hogy kettesben tudjatok lenni. Nekünk mostanában adatik ilyen, nehéz volt, mert nem szeretek férjem sem mást megkérni a mi dolgunkra, de látom, hogy mennyit jelent. Jól meg is mondta a férjem, látod, mikor ketten vagyunk, olyan, vagy mint régen. És ő is olyan. Rengeteget jelent egy gyerek, és nem ő miatta van ez, nem kell úgy hangozzon. De változtat a gyerek sokat mindkét félen amit magunknak is nehéz felfogni, hogy mi változtunk, de ha felismerjük, hidd el, hogy könyebb dolgozni azon, hogy jobb legyen a helyzet.

Sok sikert nektek, és türelmet, és akarást, hogy jóban lehessetek. Ha nem érzed úgy, hog ünnepelni akarsz, akkor nem kell tetetni. Megtartjátok, mikor ebből a jelenlegi mélyből kijöttök és elnapoljátok. Nem azt mondom a gond meggyógyulása után, mert az odébb van, de a pillanatnyi rosszkedv után.