Miért várja el csomó huszonéves, hogy zokszó nélkül eltartsák a szülei?

Erre lazán le szokták írni érvként, hogy

a: most se kerül többe őket eltartani, mint 18 éves koruk előtt

b: nem kérte, hogy megszülessen, a szülei akarták, tehát tartsák is el

c: neki most az a dolga, hogy tanuljon, és semmi mással ne kelljen törődnie (=semmi mással nem hajlandó foglalkozni)

A nagy büdös valóság meg az, hogy eddig is voltak főiskolások, olyanok is, akik tanulás mellett dolgoztak, meg olyanok is, akik munka mellett végeztek el főiskolát, vagy egyetemet. De olyan még az életben nem volt, hogy ennyire elterjedt lett volna az a nézet a fiatalok között, hogy őket a szüleiknek eb kötelessége eltartani.

Ez egy életképtelen generáció, amelyik foggal-körömmel ragaszkodik a kamaszkorához, a kényelemhez, a kitartottsághoz, és a munka szóval a világból ki lehetne kergetni.

Az élet értelme a buli, a szex, a pia, a cigi, a márkás cuccok, és eszük ágában sincs ennek előteremteni az anyagi feltételeit.

Tipikus: ez az a generáció, aki úgy nőtt fel, hogy nekik csak jogaik vannak, kötelessége nincs.

Olvastam itt olyan indoklást is: "a szülőnek kutya kötelessége eltartani a gyermekét"

Felvilágosult generáció, és a (vélt) jogaikkal nagyon is tisztában vannak, a kötelességeikről pedig hallani sem akarnak.

TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!

(Sajnos egyre kevesebben vannak, vagy ők azok, akiknek már sem idejük, sem erejük a napi munka + tanulás mellett megszólalni.)

Az első válaszoló értékeléséből látszik, hogy többnyire az említett korosztály van jelen az oldalon (akik lájk gombnak nézik a hasznosságot értékelő kezecskét)!

Egyébként én egyetértek vele és remélem mások is így vannak ezzel!

Ez rége is így volt, majd mikor a gyerek 25-30 évesen otthon tesped a szülök itt sírnak hogy mit tegyen vele.

Pl mi diák korunkba mindig dolgoztunk diákmunkán, habár a pénz mienk volt, rezsibe sem kellett beszállni, de otthon sem ültünk.

Majd én kb 19 évesen elkezdtem utazgatni és pár évente vissza mentem, de aztán 1x elváltam teljesne.

párom már 18 évesen messze kezdett dolgozni, így azóta nem lakik otthon. sógorom viszont 27 éves koráig otthon volt, mert orvosi egyetemre járt a városban, és a szülök ezzel támogatták. de ápolóként dolgozott az egyetem mellett így valami minimál pénzt keresett amit magára költött csak. kaját szállást kapott a szüleitöl. nem sírt sohasem. hálás volt érte.

szerintem az sokkal durvább mikor a fiatala anyuka tesped a gyerekével anyós házában és kiakad ha anyós 1x egy nap bemegy és megnézi öket.

Kedves 9,03-as!

Te ezek szerint azok közé tartozol, akik a "tisztelet a kivételnek" körébe sorolható. Persze, gondolom, a kérdező nem rád, és a hozzád hasonlókról beszél.

Tanulj, és legyen belőled jó doki! Legyen belőled boldog és sikeres ember!

Könnyű mondani, hogy menjenek el dolgozni... na de hova? Mikor sorra rúgják ki az embereket? Mekibe sem keresnek állandóan krumplisütőt, a diákmeló meg egy vicc. Még van egy hónapom hivatalosan diákként, bementem: nincs semmi diákmeló és valószínű egy ideig nem is lesz. Ami meg van az olyan lehetetlen időpontban, hogy nem lehet a sulival összeegyeztetni.

22 éves vagyok még tanulok, de szeretnék már dobbantani, de nincs miből. Sajna a diákmeló is ilyen egy-egy nap, ha van, nem fix jövedelem, félretenni sem egyszerű. Szerencsére nem vagyok az a típus, hogy heti 5000-ret költsek bulira.

Aki link, az valószínűleg a szülei miatt link, vagy valamit nagyon elcsesztek vele.

Szóval azért huszonévesként se egyszerű, még akkor se, ha az ember tanult, mert hiába van diploma meg szakma és itt most nem a bölcsészekről meg a büfé szakokról beszélek, hanem mérnök diplomával nem lehet elhelyezkedni.