Mit tehetnénk a nagyapámért?

Nagyapám haldoklik, rákos beteg, talán csak napjai vannak az orvos szerint. Állandó ápolásra szorult, már akkor is, amikor otthon volt. A felesége, aki a nagyanyám, elképesztően csúnyán bánt vele. Szidta, mocskolta, lökdöste, kiröhögte, egyszerűen megalázta, és még ki tudja mit tett, amikor nem voltunk ott vele. Nem fogja fel, hogy itt a vége, szerinte papa csak rájátszik az egészre, semmi baja... nem bírjuk megmagyarázni neki, hogy nem...

Pár napja mentőt kellett hívni papámhoz, bekerült a kórházba, és most a mama játssza a mártírt, sír, simogatja a lábát a papámnak, de ő nem tűri meg, folyton arra kér minket, hogy vigyük el a közeléből. Nem nagyon lehet érteni mit mond, mert nyöszörögni tud már csak szegény, de mindenki tudja, hogy miről van szó, csak a mama nem érti. Azt hiszi őt emlegeti, és csak jobban simogatja, és azt sem veszi észre, hogy a papa a maradék kis erejével elhúzza a lábát, a kezét, hogy ne érjen hozzá... Egyszerűen annyira felzaklatja a puszta jelenléte is, hogy vergődik, zihál, folyton nyöszörög, és ha el is alszik kis időre, sokszor kimarad 1-1 lélegzetvétel.

Besokalltunk a múltkor, és azt mondtuk, hazamegyünk, hazavittük a mamát, majd visszamentünk, és a papa nyugodt volt, nyugodtan aludt, fogta a kezünk. Szeretjük őt nagyon, és mellette vagyunk folyamatosan.

De mit tehetnénk, a mama nem fogja fel, hogy mi van, nem mondhatjuk, hogy nem visszük autóval a kórházba, mert elindul biciklivel, de a papa egyszerűen tiszta sokk lesz, ha ott van. Borzasztó miket kaphatott szegény, ami miatt ennyire elutasító. Nem is merünk belegondolni...

Sokszor ott a kórházban is azzal van elfoglalva, hogy neki mennyire fáj a lába, a feje, meg hogy a szomszéd reggel mit csinált... Miközben ott fekszik a férje, akivel 55 éve házasok, akit talán akkor lát utoljára élve... egyszerűen felfoghatatlan, érthetetlen, az a sok mocsok, az a viselkedés, ami az elmúlt hetekben tőle jött..

Mi lehet a megoldás erre?