Mit tehetnénk ilyen helyzetben? Már lekileg és anyagilag is a padlón vagyunk, nem tudjuk a párom szüleit tovább támogatni, de ők ezt nem veszik tudomásul.

Sajnos némileg hasonló helyzetben vagyunk mint ti, csak tőlünk az én testvérem kéreget folyton. Mindig ígéri, hogy visszaadja, de sosem tette, ezért én úgy döntöttem, hogy nem adok többet.

Valahol kellemetlen érzés volt, azt mondanom, hogy bocs, de nem megy! Nekünk is két kisgyerekünk van, hitel a nyakunkba....

Ezt a dolgot nagyon hamar tegyétek a helyére, mert nem fogtok tudni kimászni ebből a körből.

Kerek perec mondjátok meg, hogy hiába jönnek kérni, nincsen pénzetek.

Ne csak néha járjanak el dolgozni. Legyetek határozottak, és ne törjetek meg, ha csak egy kis pénz kell, erre -arra...hidd csak el nekem, így kényelmes nekik, és kihasználnak benneteket!

Ha rá lesznek kényszerülve, meglátod, hogy el fognak menni dolgozni!

Jaj, de nehéz ez!

Viszont sajnos tényleg a sarkadra kell állnod (neked, mert a te szüleid) és kerek-perec meg kell mondani, hogy elég volt, többször nem adtok.

Sajnos az én szüleimmel is ez van, ráadásul ők albérletben laknak. Anyu évekig nem dolgozott, mondván nem veszik fel őt sehová, mert öreg... Mondjuk Apu legalább melózik rendesen, de sajnos max. 120-at keres, ami éppen csak az albérletre és a rezsire lenne elég. Felhalmoztak egy csomó rezsitartozást, majd tőlünk akartak pénzt kérni, mert a párom nem sokkal előtte adta el a motorját. Én nemet mondtam, erre Anyu a hátam mögött felhívta a páromat és tőle kért! Úgy égett a pofám, hogy nem igaz! A párom adott volna, de rossz szájízzel, én viszont megmondtam, hogy nem. Legfőképpen azért, mert ez csak ideig-óráig húzta volna ki őket a kakiból, ugyanis ha Anyu nem megy el dolgozni, akkor rövidesen ugyanott tartottak volna, sőt a pénzünknek is csak pápázhattunk volna...

Szóval, ez sajnos nagyon kegyetlenül hangzik, de le kell őket állítani. Menjenek el dolgozni és kész.

Ha baj van, akkor persze szívesen segít az ember, főleg a családjának, de amikor valaki csak és kizárólag másoktól vár segítséget és saját maga nem tesz semmit, na azt még a saját szüleimtől sem viselem el!

Bocsánat, de vakegér vagyok! Természetesen a párodnak kell a sarkára állnia, mert az ő szülei!

Teljesen beleéltem magam a történetbe, fel sem tűnt, hogy anyóst emlegetsz... :)))

9/9

Szerintem ez nem megoldás, mert aki kér állandóan, annak hiába mondod, hogy ez az utolsó. Ha kap, megint kérni fog: ez a helyzet a fiammal (23): meg van róla győződve, hogy mindig lesz legközelebb, így nem strapálja magát, hogy melóhoz jusson...