Elmondjam neki mit érzek, vagy már mindegy és csak a méltóságomat veszíteném el?

Szakítottunk 3 év után, mindkettőnk életének legmeghatározóbb 3 évét töltöttük együtt. Az utolsó néhány hónap már kínlódás volt, illetve ő igyekezett, de én kínlódtam. Két hete vagyunk külön, múlt héten költözött el, de minden nap látjuk egymást, mert együtt dolgozunk. Én teljesen átértékeltem a múltat fejben, és azt érzem, hogy szeretem, hogy nem akarom elveszíteni, hogy rengeteget hibáztam és nagyon sok mindent másképp csinlnék ha kapnék még egy esélyt. Tegnap láttam egy csajjal, nem csókolóztak vagy ilyesmi, de nagyon egyértelműnek tűnt a szituáció.

Nem tudok aludni, nem tudok enni, annyira hiányzik, hogy azt érzem kiszakad a lelkem. Nem tudom eldönteni, hogy most mondjam el, mikor még talán nem késő, vagy hagyjam kicsit élni, fejlődjek abban bízva, hogy visszatalál hozzom. Én 26 nő vagyok, ő 30 férfi. Ti mit tennétek? Elmondanátok ami még kikívánkozik, vagy megírnátok egy levélben, vagy hagynátok a francba? Hülyét csinálnék magamből ha a nyakába borulva bőgnék, hogy én szeretem, és megbántam, hogy ez lett belőle?