Hogy kellene reagálnom arra, ha páromnak rossz napja van és rajtam vezeti le a feszültséget?

Én kinevelném ezt belőle,nagyon hamar.

Nem oroszlánok vagytok,hogy a "párod" legyen. Társak vagytok,ezt vagy észben tartja,vagy nem.Megkérdezném,őszinték-e az érzelmei,ha ilyen könnyen neked esik és megbánt.Aztán elmagyaráznám neki,hogy nem úgy mennek a dolgok,ahogyan ő látja. Elvégre felnőtt emberek vagytok,és neked sem sértődötten kéne elvonulnod,hanem egyszer és mindenkorra őszintén megbeszélned vele.

Sok sikert!

hát belőlem meg azt hozza ki a párom, hogy ha feszült vagyok panaszkodni sem merek, csak mosolygok mindenen, mert félek, hogy leordítja a fejem.

szóval így kinevelhető.

Primitív.

Szedje össze magát. Neked is vannak gondjaid mégsem vagy bunkó.

Az én párom is hasonló típus. Néhány hónapig bírtam ezt cérnával, nálunk is az volt mindig a szitu, mint nálatok. Egy bocsival meg némi bújással nálam ezt nem lehetett letudni soha. Egészen odáig fajult a dolog, hogy mindent kiabáltunk kb egymásra vagy három napig és a végére eljutottunk odáig, hogy válaszút. Vagy kezeljük ezt valahogy, vagy most válnak szét az útjaink. Szerencsére miután megnyugodtak a kedélyek mindketten egyértelműen kiálltunk amellett, hogy egymás mellett a helyünk. Megbeszéltük, hogy ez így nem működik, velem ne legyen bunkó, ne én igyam meg a levét annak, ha valami történik vele. Volt olyan, hogy boltban kértem ki a véleményét és mivel éppen fájt a lába, az eladók előtt hurrogott le, hogy nem neki kell hogy tetsszen az a sz*r, ha nekem kell, vegyem meg, őt rohadtul hidegen hagyja... Több ilyen mondatot is elejtett, az eladók csak pislogtak, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben, hogy "hagyom" hogy így beszéljen velem a párom.

A lényeg, hogy azóta szól, hogy rossz napja volt, elvonul és ha kipuffogta magát, akkor jön csak a közelembe, illetve ha én is idegesíteném valamivel, akkor inkább odébb áll és magára csukja ilyenkor az ajtót, hogy ne csattanjon ki.

Nálatok is a megbeszélés és az együttes akarás lehet a probléma megoldásának kulcsa.