Ha visszatekintesz a kamasz önmagadra, mit látsz?

- örökké megbántott, meg nem értett

- semmiben, csak titkolom a fentit és sokat mosolygok

- mosolyogj sokat és ne mutasd, ha fáj

- ugyanúgy, de már nem félek tőlük

14-16 évesen főleg önbizalomhiányos és naiv voltam. 

Miben változtam? Most is önbizalomhiányos vagyok és naiv is, de már nem annyira.

Jótanácsot kamasz önmagamnak:

Tanulj! Nyelveket keményen! Ismerkedj emberekkel, barátkozz! Kezdj el sportolni! Csinálj diákmunkát, hogy a pénzből elmehess nyaralni és síelni! Próbáld eldönteni mivel szeretnél egész felnőtt életedben foglalkozni, és abba az irányba tanulj! ( 3 diploma és egyikkel járó munka se olyan öröm mint egy hobbi...1 diploma is elég lett volna, de az azzal járó munka feltöltsön minden nap, ne pedig kiszívjon) Pasizz, pasizz! Meg kell ismerned, hogy milyen kapcsolat a jó neked, mit vársz el egy fiútól, hogy amikor végleg választasz, azt jól tedd! 

Hogy láttam a szüleimet, családomat akkor: nem láttam a hibáikat, így mindent elfogadtam tőlük, azt hittem csak igazuk lehet. Egyébként pedig kb kiszolgáló személyzetnek tekintettem őket. Nem "barátkoztam"  velük, nem akartam megismerni őket. De ebben ők is hibásak voltak, elláttak, mint egy növényt, de nem nagyon beszélgettek velem.

Hogy látom őket most: apát már nem látom másként, mert nem él, sajnos. Anyát még most is kiszolgáló személyzetemnek érzem, de néha felsejlik azért, hogy önálló, esetleg érdekes személyiség.

14-16 éves kori önmagam? haha.

Örökké szertelen, naivan tudatlan. Nagypofájú és lusta, mások véleményére túl sokat adó emberke, szeretetéhesen.

AZt a tanácsom adnám önmagamnak, hogy élj csak úgy, ahogy eddig, mindenből tanulni fogsz, még a legnagyobb pofonokból is... Jah, és hogy nem kellett volna leborotválni a lábadat olyan korán, mert most már 2 nap alatt egy komplett brazil őserdő nő ki rajta!!

Hát félszeg, hirtelen, meggondolatlan lánynak, kevés önbizalommal.

10 év alatt sikerült megfontoltabbá válni, és önbizalmat gyűjteni.

Öltözködési és sminktanácsokat adnék az akkori magamnak, mert abban nagyon gyengén álltam.

Kb. ugyanúgy, mint most. Talán kevésbé érzem úgy, hogy időnként "ellenem" vannak.

- egy kis nyomorult, szerencsétlen balf@sznak

- semmiben nem változtam

- azt, hogy tanuljak és kerüljem az internetet, amennyire csak lehet

- pont ugyanúgy látom őket, semmi nem változott

Úristen :) Szerintem mindenki teljesen megváltozik egy 10 év alatt, nem is értem hogy hihetem azt h komoly vagyok , és mindent tudok. Pedig semmit nem tudtam :)nagy pofájú lusta, álmodozó ,hittem h szebb életem lesz mint anyáméknak, akár gazdag is lehetek .(Persze ezek nem váltak valóra..főleg a mai magyarországon )Rapper ruhába jártam , sokat ittam , extra vékony volt a szemöldököm ,cigi mindig a számba volt,ahogy az előttem levő nagyon jól megírta bánom h annyi idősen lenyírtam minden szőrzetem, h nagy lány legyek , bár soha senki nem nézegette a lábam és a p...ám de akkor is nyesni kellet, mostanra mint egy majom. Azt hittem én vagyok a legmenőbb a suliba, és nincs ellenségem, mindenkit legyőző, anyámék meg hülyék mert öregek nem tudnak semmit.Eyg kis buta naiv voltam . Hát lehet felpofoznám magam a mai eszemmel :D

26/L

Előző vagyok, Anyámékat hogy láttam azt írtam ,de most bánom h akkor utáltam apámat azért mert egy csomó mindent nem engedet meg, szigoru volt, mikor rájöttem mit müvelek a háta mögött. Mire felnöttem és eszemhez téretem, arra ő meghalt. Bánom h nem voltam normálisabb :D

Jó tanács , legyél olyan amilyenek jól érzed magad, kell a pofon és a hiba a felnött élethez...

Csak az én gyerekem ne legyen rossz mint én voltam :D

-Egy szeretetéhes lánynak,aki a nagy pofájával akarta ellensúlyozni az önbizalomhiányát.Lusta volt és lázadó típus,és haragudott az egész világra.

-Még mindig nagy a pofám,és kicsi az önbizalmam,de a kettőnek már nem nagyon van köze egymáshoz.A lázadás is eltűnt,a minden napi mókuskerék és a pénz kergetése felőrölte.Vagy fásult vagyok,vagy tiszta stressz.

-Tanuljon jobban,főleg angolul és németül,az állítólagos barátait pedig kerülje,mert csak álbarátok voltak.Inkább ne is barátkozzon senkivel,hanem tanuljon azért,hogy elmehessen nyugodtan ebből az országból.Ja,és 19 évesen ne igyon annyit buliban,és ne foglalkozzon a férfiakkal mert úgyis csak baj van belőle.

-Akkoriban nagyon rossz volt a kapcsolatom anyukámmal,apámról meg nem is igazán tudtam,hogy merre kur*ázott,a szüleim ugyanis elváltak.Öcsém kicsi volt,és utáltam őt azért,mert játszótérezés helyett sokszor vele kellett otthon maradnom,mikor anyu túlórázott.Mindent megcsináltam a bevásárlástól kezdve a hivatali ügyekig,de egy porcikám sem kívánta.18 évesen leléptem itthonról,de úgy alakultak az események,hogy még azon a héten hazajöttem.Akkor volt egy nagyon komoly beszélgetésem anyukámmal,onnantól kezdve sokkal jobb lett a kapcsolatunk.Akkor jöttem rá,hogy majdnem elveszítettem őket a hülyeségem miatt.Ma már anyu a legjobb barátnőm,igyekszünk bepótolni azt,ami tinikoromban kimaradt,öcsémet pedig imádom,idén lesz 20 éves,és ő a legrendesebb férfipalánta akit csak ismerek:)

25/N