Mindig titkolózni a családtagok előtt?

Após-anyós (tehát egy pár) egymás előtti titkolózása számomra érthetetlen. Ha egy pár között csak titkolózással tartható fenn a nyugalom és békesség, az szerintem régen rossz. Vagy tényleg csak pánikkeltés elkerülés a cél? Hát nem tudom, kisebb, lényegtelenebb ügyeknél elmegy. De ha előlem komoly dolgokat titkolna rendszeresen a párom, akkor nem nagyon tudnék bízni benne és hinni neki, és az okozna bennem szenvedést ha nem tudom mikor mi várható. Inkább tudjak róla...

De lehet embere válogatja ezt is?!

Talán más ha tudja, annyira agyon aggódja magát, hogy jobb ha ettől mentesítik? Hát nem tudom, sokfélék vagyunk.

Szülő-gyermek titkolozás az más.

Ha a szülő titkolózik, azt gyávaságnak, gyengeségnek tartom, és hogy nem hajlandó felnőttként (vagy legalábbis önálló személyiségként) tekinteni a gyerekére. Nem mer vele beszélgetni dolgokról. Ez nem jó.

Ha a gyerek titkolózik, az legtöbbször azért van, mert az imént jellemzett szülője van. Nem beszélgetnek vele úgy, ahogy kellene, ezért gátlások alakulnak ki benne és ő maga soktémában nem mer a szülőkhöz fordulni. Inkább hallgat, vár és szenved. Tabutémák tömkelege lesz köztük.

Más helyzet, amikor nincs gátlás a gyerekben, sőt. Hanem a gyerek tudja, hogy rosszaságokat csinál és azt titkolja. Hát ez már nevelés kérdése.

Az előzőek pedig csak is az egymás közti beszélgetésektől függnek!

Én családomban is ez van,mostanában nem járok csak 3-4 hetente arrafelé (ország másik végén lakom),és megszólalni se merek,mert nem tudom ki miről tud,nemtud,tudhat.

De mindig sikerül olyannak mondanom valamit amiről nem tudott,pedig annyira nem egetrengető,de mégis eltitkolták előle,utána meg a veszekedés van hogy miért nem tudott róla.

Párommal megbeszéltük,hogy nálunk ilyen ne legyen,idegesitő,nem normális.

Sajnos a családdal kezdeni nem tudok semmit.

Sorry, kicsit hossző leszek:

A titkolózás ilyen formája, amiről te írsz, nemhogy nem normális, de patológiás (beteg).

Ezek ocsmány játszmázások, amely célja mindig a fő agresszor akaratát szolgálja: mások fölött uralkodni.

A lényeg: ha anyós előadja neked a sztorit és terád rád parancsol vagy finoman megkér (hogy el ne mondd a másik félnek), hogy tartsd a szád, azon az ürügyön, hogy "nem akar pánikot kelteni", az valójában azt jelenti, hogy TÉGED belevon a játszmába, rád teszi a titkot és a felelősséget is, valamint a titokkal együtt járó feszültséget is - amelyet nem adhtasz le és ki senkinek! -, és azt a felet KIZÁRJA a normális kommunikációból, akire egyébként tartozna az egyész (pl. após).

Azzal pedig, hogy "ezt el ne mondd senkinek" szöveget a nyakadba szakaszt, azzal tőled megvonja a szabad akaratodat, a harmadik féltől elszigetel és elszakít, köztetek feszültséget és bizalmatlanságot szít (mi az ,a kit neked elmondtak róla és ő nem tudhatja....), a másik féllel szemben pedig állandó paranoiát kelt (hiszen az, akit kizártak az információból mindig ÉRZI, hogy valami van a levegőben, és ez nagyon idegsíti).

Mindezt azért, hogy ő marajon uralmon: anyuka, aki számára ÖRÖKKÉ gyerek marad mindneki.

EZ a játszma célja. A felszínen az megy, hogy "megkímélni" a másikat a pániktól - holott azt mindig az adott ember dönti el, hogy mit kezd az adott információval: bepánikol-e tőle, vagy tudja a helyén kezelni ezt -, ezzel ő uralkodik mások érzelmei felett. Atyáskodik, tyúkanyóskodik, LÁTSZÓLAG megvédi őket mindentől - VALÓJÁBAN éppen az ellenkezőjét akarja és ezt is éri el. Hiszen gyerek-szintre tasztí le felnőtt embereket!

Ha ez a játszma körbe-körbe megy, azaz nincs egy nyílvánvaló agresszor (ami elég ritka), akkor a felszín alatt állandóan megy a kontroll-harc, a harc a hatalomért. Ekkor még rosszabb a helyzet. Akkor ez olyan, mint a csehovi drámák "víz alatti áramlásai". Mint a hínár és az iszap. Senki nem tudja, hogy pontosan kicsoda, senki nem tudja, hogy pontosan mi tartozik rá és mi nem, senki sem lehet szabad felnőtt ember ebben az egész bűzölgő mocsárban.

Ezért érzed magad egyre rosszabbul ebben a körben. Téged nem így neveltek és minden idegszálad tiltakozik az ilyen fokú "tikolózósdi ellen". Teljes joggal.

Javaslom, hogy igen alaposan gondold át, hogy mit akarsz a sráctól, és ha ő nem képes és hajlandó ebből kilépni és egy normális mentalitású ember mellett élni (melleted), azaz anyukát és a kis családi játszmázósdit választja helyetted, akkor szakítsd vele, és inkább most dobbants, minthogy ilyen mérgező családban kelljen a gyerekeidet rossz és élhetetlen, ún. patológiás pszichés minták alapján nevelned.

Van olyan, hogy az emberek nem mondanak el valamit a gyereknek: amikor valóban megkímélélik a gyereket olyan feszülstégtől és olyan problémáktól, amelyekre éretlen, és amely nem is tartozik rá.

De ha ugyanezt teszik két felnőtt emberrel, az BAJ!

4. válaszadó! Én még ilyen tökéletesen megfogalmazott választ és magyarázatot életemben nem hallottam-olvastam.

Kérdező! Én a helyedben kinyomtatnám és magamnál tartanám amolyan megerősítésként. Nekem is volt kapcsolatom ilyen családdal, igaziból semmi mást nem éreztem, mint, hogy kb. ilyen lehet a diliház.