"Anyós" kérdés. Mit lehet csinálni egy ilyen gonosz emberrel?

Az elmúlt 1 évben nagyon rossz lett a viszonyunk.. Olyan szintre eljutottunk, hogy mióta elköltöztünk, nem is beszélek vele egyáltalán. Szülinapkor max.

Történt nemrégiben egy olyan eset, hogy szakítottunk párommal pár napra, kicsit eltávolodtunk egymástól, nem foglalkoztunk annyit a másikkal, mint kellett volna.. Ő addig anyjáéknál volt, és mint utólag megtudtam, anyja egész végig azzal tömte a fejét, hogy szakítson velem, mert nem vagyok hozzávaló meg hogy kihasználom, a pénzéért vagyok vele stb.. De ez nem igaz! Nem vásároltatok drága dolgokat, telefont is magamnak fizetem, összerakjuk mindig a pénzünket, van, hogy még én adok neki kölcsön, mert anyja lehúzza..

Tudni kell anyjáról, hogy nem dolgozik már évek óta, mindig azt mondja, hogy nem talál munkát, pedig lenne munka, csak mindig talál valami kifogást, hogy az neki miért nem jó. Mikor ott volt barátom, odaadott neki 50! ezer forintot, mert azt mondta, hogy nincs pénzük.. De persze fodrászra meg manikűrre meg ilyenekre van.. (hozzáteszem én már évek óta fodrászt se láttam..)

Összevesztem párommal, mert tényleg épphogy kijövünk a pénzünkből. Szóval nagyon nehéz volt azt a pénzt pótolni. Az se érdekelte anyját, hogy nekünk nem marad hó végére pénz.. Az volt a lényeg, hogy neki legyen..

Már nagyon régóta ez megy.. Sajnos már olyan szintre eljutottunk, hogy párom már elmondani se meri, hogy ad-e neki pénzt vagy nem.. De én ugye észreveszem..

Most kérdezem én, mit lehet csinálni egy ilyen emberrel.. Állandóan érzelmileg zsarolja páromat. Ő meg mindig bedől. Persze utána rájön, hogy nem volt helyes a dolog, de mindig megtörténik..

Anyja állandóan áskálódik ellenem, mindig megaláz, állandóan kibeszél.. Tudni kell, hogy alacsony vagyok, és van rajtam pár kiló felesleg.. Nem vagyok bálna azért.. és állandóan ezzel jön, hogy barátom meg egy fejjel magasabb nálam meg vékony, és hogy milyen hülyén nézünk ki egymás mellett..

Olyan rosszul esnek.. Mindig vissza akarnék vágni neki, mert megérdemelné a sok nyomorúságos évért, de félek, hogy barátomnak rosszul esne, mert akkor ugye két tűz közé kerülne.

Már szó szerint remeg a gyomrom, ha anyjához készül menni.. Mindig azon kattogok, hogy na most épp mit mond rólam.. Barátom nem mondja el, mindig csak véletlen tudom meg ezeket, mert ő nem akar engem megbántani..

Komolyan mondom, ha meglátnám az utcán legszívesebben leköpném.. Miatta nem jutottunk/jutunk soha egyről a kettőre... Mert basszus mindig őt kell kisegíteni.. Be is fejezem, mert már most ideges vagyok..

Köszi, hogy elolvastad, és ha esetleg adsz valami tanácsot..