Nálatok segítettek az összeköltözésbe vagy hátráltattak?

Én 22 vagyok a párom 28. Ha minden oksa lesz 2 hét múlva össze költözünk. Hogy mennyire fognak segíteni? Az ő szülei egyáltalán nem az enyémek szerintem segítenének csak nekem nem kell semmi, nem szeretném később vissza hallani,hogy ezt meg azt adtak nekünk. Mi kifejezetten olyan lakást keresünk ami bútorozva ill. gépesítve van így nem lesz szükségünk drága dolgokra. Próbáljátok meg ti is ezt, így nem kell hallgatnod a célozgatásaikat.

22/l

igen, az egész lakásomat örökölt és lánykori bútorokból rendeztük be. a régi lakásunkat amúgyis eladtuk, szóval egyértelmű volt, h megkapok néhány cuccot.

mondd meg a szüleidnek, hogy akkor megveszed tőlük a saját bútoraidat valami méltányos áron. talán egy kicsit elgondolkodnak.

Engem abszolút hátráltat anyám...

1/ Ő arról álmodik, hogy én mindig itt fogok a szeme előtt élni/lakni, és majd ha gyereket szüülök, akkor is is itt leszek... Már csak ezért sem fordul meg a fejében, hogy az elköltözésemet támogassa bárhogyan is.

2/ Nálunk az öröklés kihalás alapján történik, tehát hiába nincs szüksége erre-arra, ő azt nem fogja odaadni, mert főleg az 1-es pont miatt azt képzeli, hogy nem költözök el...

3/ Ha mégis elköltöznék, akkor meg az a fejében a ki nem mondott elv, hogy azt akkor finanszírozzam magam, vagy egy "rendes pasi".

Na most ebben a mai világban, amikor folyton munkanélküli az ember, igen nehéz egyedül egy lakáshoz szükséges pénzt megkeresni! Érdekember pedig nem vagyok, hogy pasi tartson el. Így aztán szép csöndben tűrök, és ha van munkám, ezerrel spórolom a fizetésem, hogy egyszer lépni tudjak. Anyám pedig szépen egyedül fog maradni öregségire, mert mire odajutok, hogy megteremtem a saját családom anyagi feltételeit és családot alapíthatok, akkor majd velük fogok foglalkozni, ha már anyám eddig ennyi évig így visszatartott.

Azt hiszem egyértelmű a válaszom... Engem nem is az,hogy hátráltat, mert persze menjek világgá, és mutassam meg hogy meg tudok állni a lábamon... De gyakorlatilag visszaél az előnyével, és nem veszi észre, hogy 20-30 évvel ezelőtt sokkal könnyebb, vagyis kiszámíthatóbb+tervezhetőbb volt az élet!

Mint nálatok.

Hiába én kaptam a bútorokat amikor oda költöztünk,na nem tőlük,hanem egyik rokontól,hogy az ő lánya-unokatesóm- jól keres,le akarja cserélni a teljes bútorzatot,kell-e.Kellett.

Mégse hozhattam el,semmit.De még a kedvenc bögrém se,pedig azt se ők vették.

Ruháimat,lomomat elhozhattam és ennyi.

Semmit nem segitettek,nem is akartam segitséget,csak hadják elhozni ami az enyém.

Nem is vagyunk jóban.

te és a párod dolgoztok?

én 22/l párom 24/f

Ő már dolgozik 4 éve, én most fogok kezdeni nemsokára. Tervezzük a házvételt, hogy végre összeköltözhessünk.

A családom anyagilag is segít, valamint ha megvesszük a házat a kipofozásban, minden munkában. A párom szülei nem tudom hogy fognak hozzá állni, de a munkákban biztos ők is segítenek.

Nem zavarja esetleg a szüleidet ez az összeköltözősdi?

Mondjuk én nem akarom elvinni a bútorokat a szobámból.

Minket segítenek. Bútorokkal nem is annyira, inkább ágynemű, evőeszköz, edények, pokrócok, matrac, pléd, ilyemim van, a páromnak van ágya...kb ez most elég is nekünk, már az is nagy segítég, hogy ezeket nem kell megvenni.

Mi szeptemberben költözünk:)

amikor én elköltöztem,a pénzt én szedtem össze,de anyukám adott mindent ami kellett-vihettem a bútoraimat,kaptam ágyneműt,edényeket,stb

amikor a párom hozzámköltözött később,csak azt hozta ami az övé volt konkrétan. még a szekréyét se,annyira utált az anyja h semmit sem adott neki még egy kiskanalat sem. de tojtunk rá. azóta már házasok vagyunk, anyós azóta se szeretett meg.