Miért van az hogy csak néha érzem jól magam? Mármint a bőrömben.

Munkahely van... csak nem kell annyira válogatni.

Párod nincs, de akarsz? Hát akkor menj szórakozni, ismerkedni, barátkozz össze emberekkel, hogy legyen egy baráti köröd is aki segít ha épp ilyen pocsékul érzed magad.

Ne depizz. Mozdulj ki. Élj már egy kicsit.

Az otthon agyalásnál 100x jobb ha elmész kirándulni, vagy lófrálsz kicsit a városban.

Szerintem a munka igenis értelmet adhat az életnek, legalább leköt 8 órában, kapsz érte pénzt, emberekkel ismerkedhetsz. Egyetértek az elsővel. A szalagmunka is munka, a semmittevésből meg sosem jut az ember egyről a kettőre. Mindezt úgy mondom, hogy diplomás leszek, de ha nem lesz szakmámbavágó munkahely, akkor elvállalok bármit(a jóízlés határain belül.) Magyarország nem az a hely, ahol válogathatsz, csak azért, mert ilyenolyan végzettséged van. Vagyis megteheted, de akkor ne sírj, hogy nincs munkahelyed /ezt inkább csak úgy általánosságban mondtam, egy kis gondolatébresztőként./

Nem véletlen, kedves kérdező, hogy mikor festetted a szobát, hirtelen hasznosnak érezted magad. Az ember mindig többre becsüli magát, miután letett valamit az asztalra, egyszerűen tett valamit, ami nem punnyadás, aminek eredménye van.

Pasi-ügy: " én nem találok olyat majd aki szeretne" Amennyiben nem látsz a jövőbe, ilyet ne nagyon jelents ki, mert nem tudhatod, hogy kivel találkozol egy hét, két hónap, egy év múlva.

"már sokszor kattogok azon hogy mi lesz velem így" Na, a kattogás nem jó. Nem szabad tovább keserítened magad, mert így még a lehetőségeket sem veszed észre, csak belesüppedsz az önsajnálatba. A felesleges időd és energiád kösd le sporttal, olvasással, kreatív hobbival, barátnőzéssel, rokonlátogatással. Csak érezd, hogy hasznos vagy. Ettől lesz önbizalmad, és önbizalomtól lesz párod.

U.i.: arra azért figyelj, hogy ne menj bele akármilyen kapcsolatba, mert aki régóta vágyik párra, hajlamos lesz vakon belemenni akármibe. Ne áldozatként gondolj magadra, ne úgy, mint egy lány, akit meg kell menteni a magány elől, mert akkor nem épp a legjobb szándékú fiúk találnak rád, hidd el.

Munka van...ja persze!...

én megértelek, kérdező. Én is így voltam évekkel ezelőtt. Nem volt munkám, anyámékkal éltem, párom sem volt, egyszerűen nem éreztem magam hasznosnak. Naphosszat takarítottam otthon én is, házimunkát csináltam, de nekem az sem segített (így aztán az önsanyargatásba menekültem, anorexiás is lettem) Én is szarul éreztem magam a bőrömben. Mikor találtam munkát és elmenekültem otthonról sokkal jobb lett. Igen, a munka ad némi értelmet az életnek, plusz lehet belőle menni vásárolni cuccokat, randizni, élni a fiatalságodat :)

Remélem mihamarabb találsz állást és észreveszed, hogy Te is értékes ember vagy. Amiatt ne légy szomorú, hogy az egyik osztálytársad most ment férjhez...így járt, ennyi a fiatalsága, ezután jön a gyerek meg a férj-gondok... nem ez kell neked, ugye?