Miére jó a másiknak ígérgetni? Mire jó az ígéret? Főleg ha sose tartják be?

Ez egy piszkosul rossz nevelési módszer. Sajnos nem gondolnak bele az emberek, milyen károkat tud okozni. Az egész arról szól, hogy a pillanatnyi problémát megoldják: Viselkedj jól, és akkor ebéd után kimegyünk a játszótérre.

Persze a szülő ilyenkor abban reménykedik, hogy a gyerek majd elalszik a jóllakottságtól.

Meg nincsenek gyerekeim, de igyekszem csak olyan dolgot megigerni, komolyan, amit meg is tudok tenni. Remelem felnöttkent is sikerül majd.

21l

Én is jártam így. Egyszer a szüleim megígérték, hogy ha levizsgázok jól, elmehetek a barátommal nyaralni.

Levizsgáztam, majd közölték, hogy nem mehetek sehova, csak azért mondták, hogy "motiváljanak" a tanulásra.

Életemben ekkorát nem csalódtam még a szüleimben.

Végül elengedtek, gondolom, mert belátták, hogy ha nem, akkor hazudtak és onnantól én is bármennyit hazudhatnék nekik. De nem kívántak jó nyaralást, gondolhatjátok...

Nem tudom,de nagyon idegesítő szokás.Nekem apám csinálta mindig ezt,de egy idő után megszoktam és ma már egyáltalán nem adok a szavára.Ha azt mondta,hogy pár perc és itthon lesz,az a pár perc két órát jelentett,vagy ki tudja,mennyi időt.Sokszor megígérte gyerekként,hogy vesz nekem ezt,meg azt,azóta is vesz.11 éves koromban megígérte nekem,hogy motorral levisz a Balatonra,na,azóta is megyünk.Egy idő után már nem okozott csalódást,mert tudtam,hogy úgysem tartja be.Viszont hogyha nagyon szükségem van valamire és ezt tudja,akkor néha elő szokta adni,hogy úgy jön haza,hogy megszerezte,közben meg kiderül,hogy csak viccelt.Na,ezek a mai napig fájnak.Próbáltam megváltoztatni a nyomorult apámat,de nem hajlandó rá,sőt,néha olyan érzésem van,hogy direkt csinálja.De ő már nem érdekel.

Viszont a mai napig sikeresen belebotlok olyan emberekbe,akik csak ígérgetni tudnak,hogy majd felhívnak,majd találkozunk,majd elmegyünk ide,meg oda és azóta is várom a hívásukat.Szóval én már kezdek ott tartani,hogy egyáltalán nem adok az emberek szavára,ha megígérnek valamit,az is csak udvariasság,hogy ne legyen kínos a pillanat,vagy csak le akarnak koptatni,vagy nem tudom.

velem ezt szerencsére sosem játszották. najó, lehet, h egyszer-kétszer, de akkor sem egetrengetően csalódtam, mert kis vacak dolgokról volt szó.

anyám megtanított arra, hogy ha ő betartja az ígéreteit, akkor nekem is be kell. egészen jó nevelési módszer volt. félek is ígérgetni, még ha biztos is vagyok a dolgomban.

mondjuk én olyan kis kíváncsi voltam, hogy mindig megkérdeztem, hogy oké, elmegyünk, megcsináljuk, stb stb, de MIKOR?! :D ilyenkor nem volt visszaút. ha tudtam, h holnap, akkor bizony holnapra teljesült, mert látták rajtam, h mennyire odavagyok, és ezek után pláne iszonyat g.eciség egy gyereket átbacni.

el is határoztam, hogy ha majd gyerekem lesz, és türelmetlenkedik, netán nem disztingvál kellőképp, akkor ígérek neki egy betarthatót (játszótér, jégkrém, biciklizés) hogy egy kicsit nyugi legyen. pl: ha most szépen viselkedsz, megcsinálod ezt-azt, akkor ebéd után elmegyünk ide vagy oda. egyszerű üzlet, és mindenki jól jár. egy gyereket igenis motiválni kell, mert a tekintélyelvűség ("mert azt mondtam és kész!") nem vezet sehova. persze, magyarázni is kell, h miért érdemes jól viselkedni, de lehet, hogy ezt később érti meg igazán, viszont addig is meg kell tanítani neki valahogy a szabályokat.